Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

IV. KÖZÉPKOR (1000-1543)

Felszegeden a Szent György utcában a lejegyzett 63 név közül 18 mellé írták, hogy szőlője van a Szerémség egyik településén. Számos iparos lakott még itt, akárcsak a Műves utcában. A Felszeged belső területén futó Szent Miklós utcában 41-ből 3, az onnan nem messze feküdt Szentlélek utcában 23-ból ugyancsak 3 szerémségi szőlőbirtokos volt. A többi utcából 1-2 szőlőbirtokos neve maradt fenn, illetve számos kijjebb fekvő utcában nem is lakott szőlőbirtokos. Állattartókból, zsellérekből és szegényekből verbuválódott a lakosság. Az állattartókat egyértelműen nem számíthatjuk a szegényebbek közé. Gazdagabbjaik nyilván foglalkozásuk miatt éltek a település szélső utcáiban. Jóllehet a jómódú szőlősgazdák, borkereskedők és iparosok az állatkereskedelembe is bekapcsolódtak, miként tették azt a nagyobb számú állatot tartó gazdák. A suburbiumban, a Kislatrán utcában csak két szőlősgazda lakott, de itt állt a háza a városi hirdetőnek, ami a városi élet magasabb szervezettségére utal. A fent említett polgárok között nem egy mint nemes költözött a városba, mások bizonyára később szereztek nemességet. A szegedi gazdag polgárság élete, családi és üzleti kapcsolataik mellett politikai irányultságuk remekül megfigyelhető két, a bírói tisztet hosszú ideig viselő férfi életútjából. Szilágyi László, a „szegedi gróf" 1471-től 1486-ig ült a főbírói székben. E hoszszú idő (15 év) alatt mindössze egy évig, 1478-ban váltotta fel őt Osvald László, aki már korábban is viselt bírói méltóságot, mivel Szilágyi ekkor Csongrád megye ispáni tisztét látta el. A család első ismert tagja, Szilágyi Antal 1450-ben a városnak a titeli préposttal a vám ügyében folytatott perében a csanadi káptalan előtt tett vallomás során a főbíró után következett, tehát tekintélyes polgár volt, és minden bizonnyal a tanács testületének tagja. Három unokája volt: Szegedi Szilágyi László, Temesvári Bodó Mihály és Temesvári Bodó Péter, akikkel rokonságban állt Szegedi Bodó István pesti bíró. A szegedi gazdag családok számos gazdasági és rokoni összeköttetésben álltak ebben az időben budai és pesti kereskedő családokkal. Nem véletlen tehát, hogy a város házat tartott fenn Budán a kapcsolattartás megkönnyítése céljából. A Szilágyi család rokoni szálait Kubinyi András kutatásai alapján az alábbi módon fejti ki Kulcsár Péter, a Szeged monográfia ezen korszakról szóló fejezetének szerzője: A pesti bírónak, Bodó Istvánnak „a családi összeköttetései között találjuk a Fithos, a Szentkirályi, a Mizsér, a Bartha, a Tatár, a Konya, a Sülyi, a Ládonyi és a Temesvári Nagy családot. Ha már most igaz a hír, hogy a szegedi Mizsérek egy tőről fakadnak a Bő nembeli somogyi Misserekkel, akkor rokonságban állnak a Laki Thuzokkal is, akik ugyané nemből erednek. A Thuzok révén pedig egyenesen a Hunyadiakig terjed a rokonság." Ismeretes, hogy Reizner János a középkori Csanád megye déli részén feküdt Horogszegen birtokos Horogszegi Szilágyiakkal hozta rokonságba a szegedi Szilágyiakat. Ha valóban így áll a dolog, akkor pedig Mátyás király közeli rokonságához tartoztak. Talán e feltételezett rokoni kapcsolat is közrejátszott Szilágyi László 1471-től 1486-ig terjedő „legfölsőbb és örökös" bíróságában. Szilágyi László maga sem volt szegény. Vagyoni helyzetére a halálát követő jogvitákból derül fény. Fiúörökös nélkül halt meg, mert vagyonát testvérei vagy unokatestvérei, a Bodók örökölték. Temesvári Bodó Mihály 1497-ben tiltakozott amiatt, hogy Ilona asszony, Szilágyi özvegye négy kőházát, amelyből kettő Szegeden, egy Váradon, a negyedik pedig Pécsett állt, eladja a pécsi szőlővel együtt. A két szegedi