Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

tásának a lehetőségét. A szegediek álmának megvalósulása az első világháború utáni időre tolódott. Ekkor Szeged gazdasága gyöngélkedett, ám új fejezet nyílt művelődési életében. Klebelsberg Kunó gróf, a konzervatív gondolatot modern eszközökkel képvi­selő és az ország fölemelkedéséért oly sokat fáradozó kultuszmimszter Szegedet dél felé ható szellemi erőddé kívánta kiépíteni, hogy az elszakított nemzettestek számára közelről hitet, gondolatokat és ismereteket nyújtson. E szemléletnek megfelelően he­lyezték el Szegeden 1921-ben a kolozsvári négy karú (bölcsész, jog, orvos, természet­tudomány) egyetemet, amely professzorainak jelentős részével Szegedre költözött. Klebelsberg szemléletmódja egybe esett móri Glattfelder Gyula püspökével, aki 1923­ban a csanadi egyházmegye székhelyét pápai engedéllyel Temesvárról Szegedre he­lyezte át, és a keleti valamint nyugati keresztény egyház területeinek határán elterülő várost a katolicizmus déli és keleti irányba ható központjává óhajtotta emelni. Az egyetem elhelyezési gondjai lassan oldódtak meg. Ideiglenesen a mai Déri Miksa gépipari szakközépiskola elődjének és a mai Radnóti Gimnáziumnak az épületé­ben helyezték el a karokat. Az egyetem központi hivatalai és a könyvtár számára pedig a Dugonics téren, a főreáltanodának épült, majd az ítélőtáblának helyet adó épületet jelölték ki. Végül a Tisza-parti klinikasor fölépültével enyhültek az elhelyezési gon­dok. A professzoroknak mintegy tíz év kellett ahhoz, hogy helyüket megtalálják Sze­geden. A fiatal egyetem tanárai közül azonban — ami ritka dolog — többen hamarosan nemzetközi elismertségre tettek szert. Haar Alfréd, a mértékfogalom megalkotója és Riesz Frigyes, a függvénytan nagyhírű kutatója, valamint a funkcióanalízis egyik elin­dítója munkálkodásának nyomán a húszas években megszületett a nagy tekintélyű szegedi matematikai iskola. Hamarosan csatlakozott hozzájuk Kerékjártó Béla, aki a topológiában ért el figyelemre méltó eredményeket. A fizika tanszéken Bay Zoltán, az elektron sokszorosító föltalálója, a radarcsillagászat úttörője és az új méterszabvány megalapozója oktatott. Klebelsberg a magyar irodalom professzorának a nagy tudású és széles műveltségű papköltőt, Sík Sándort hívta meg. A Cambridge-ben kutató Szent-Györgyi Albertnek ugyancsak ő ajánlotta föl a biokémiai tanszék katedráját. A fiatal tudósnak éppen a szegedi paprikából sikerült kivonnia a C-vitamint és bizonyíta­nia annak szerkezeti azonosságát az aszkorbinsavval. Teljesítményéért 1937-ben No­bel-díjat kapott. Ő máig egyetlen Nobel-díjasunk, aki hazai munkásságával nyerte el ezt a világhírnevet adó díjat. Szeged neve pedig övével együtt bejárta a világot. Számos kiemelkedő munkásságú professzor dolgozott még az egyetemen. A tel­jesség igénye nélkül soroljuk föl az alábbiakat: Apáthy István (zoológus, histológus), Baló József (kórbonctan), Búza László (nemzetközi jog), Csengery János (klasszika-fi­lológia), Ereky István (közigazgatási jog), Finkey Ferenc (büntetőjog), Horváth Barna (jogszociológia), Imre Sándor (pedagógia), id. Issekutz Béla (gyógyszertan), id. Jan­csó Miklós (belgyógyászat), Márki Sándor (közép- és kora-újkor történet), Marót Ká­roly (klasszika-filológia), Miskolczy Dezső (ideg- és elmekórtan), Polner Ödön (köz­jog), Rusznyák István (belgyógyászat), Schneller István (pedagógia). Az egyetemhez kapcsolódott a református egyetemi hallgatók Bethlen Gábor Kö­réből 1931-ben alakult Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, amelynek tagjai: Ár­vay Erzsébet, Ballá Sándor, Baróti Dezső, Berezeli A. Károly, Buday György, Erdei

Next

/
Thumbnails
Contents