Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

rák, utcakapitányok és esküdtek — még nevükben is azonosak — tevékenységére, akik körzetük életének teljes rendjére felügyeltek. A késői utódok éppen úgy helytálltak hivatalukban mint elődeik. A közigazgatás korszerűsítése már a két világháború között elindult Magyary Zoltán és munkatársai munkássága nyomán. Szeged Felső- és Alsóközponton 1941ben közigazgatási kirendeltséget hozott létre, majd 1941-ben a csengeleit szervezték meg. Ezt továbbiak követték, ami előrevetítette az 1950-es nagy változást, az önálló községek létrehozását, amellyel elindult a hatalmas szegedi külterület népének a várostól elkülönült élete. A közigazgatás gyakori átszervezései, újabb hivatalok születése az élet változásainak függvényei, azonban gyökeres átalakulást a rendszerben és a személyi állományban a hatalmi változások hoznak. Az állam, a politikai hatalom fontos alrendszere az igazgatás, továbbá összefüggésben állnak vele más alrendszerek, mint például az oktatás és az egészségügy, az utóbbi már kissé lazább kapcsolatban, nagyobb önmozgással. Ha végigtekintünk a tárgyalt mintegy száz esztendő szegedi történetén, ezt tapasztalhatjuk. Amikor a szabadságharc leverése után az új hatalom berendezkedett, az országot együttes katonai és polgári igazgatás alá rendelték kerületekre osztva. Az önkényuralom időszakában bekövetkezett, a városi igazgatást érintő változásokat a korábbiakban már ismertettük. A kiegyezéssel Szeged, mint egykori szabad királyi város, önálló törvényhatósági jogú város lett. 1867 márciusában a köztörvényhatóság visszaállításáról hozott határozat alapján építette ki közigazgatását, majd az 1870. 42. tc. alapján szervezték meg azt, amelyet már az előzőkben ugyancsak bemutattunk. A megyeszékhely rangjának elnyerésért is pályázott városunk a szomszéd Hódmezővásárhellyel együtt, azonban a Károlyi család befolyásának eredményeképpen a megye székhelye 1950-ig a nagymágocsi kastélyukhoz közelebb eső mezőváros, Szentes lett. A korszak törvényhatósági bizottságában a virilizmus nyomán a konzervatív befolyás érvényesült, amely folyamatosságot biztosított az igazgatásban, valamint a város politikai életében még az időnként ellenzéki párti országgyűlési képviselők mandátumhoz jutása ellenére is. A korszak első világháborúig terjedő időszakában a korábbiakhoz képest a politikai élet színpadán az addig nem látott ipari munkásság és agrárproletárok mozgalma jelentkezett, és követelt magának helyet, ami Szegeden, a közvetlen környék legiparosodottabb városában is bekövetkezett. A munkásságot az MSZDP (Magyarországi Szociáldemokrata Párt) tömörítette politikai erővé. Az agrárproletároknak éppen a kisbéried rendszer megléte következtében Szegeden nem alakult ki olyan markáns szervezete és mozgalma, mint a szomszédos Hódmezővásárhelyen, amely a Szántó Kovács János vezette megmozdulásban, 1894-ben tetőzött. Az egyházak kebelén belül szervezett vallásos egyletek mellett a civil társadalom önszerveződésének máig szép és tanulságos példája a városunkban és külterületén létrehozott különböző egyesületek és egyletek élénk tevékenysége, amely a múlt egyik fontos üzenete a mai ember számára. A művelődési, szakmai, politikai, valamint egyéb célokat és szándékokat ápoló szerveződések behálózták a városi és a tanyai társadalom minden szintjét, helyt adva az egyéni kezdeményezések kibontakozásának.