Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

városi magisztrátus. Munkájának bizonyítéka az a közel 900 iratfolyóméter iratanyag, amelyet korszakunkból őriz a levéltár, és amely kimeríthetetlen kincsesbányája a város és a korabeli emberek életének a nagy történelmi sorsfordulóktól az apró, mindennapos epizódokig. d) A KÜLTERÜLET IGAZGATÁSA Szegednek, mint számos alföldi várostársának, Hódmezővásárhelynek, Kecskemétnek, Kiskunhalasnak és a távolabbi Debrecennek gondoskodnia kellett hatalmas határában élő lakosai igazgatásáról. Amint a városi igazgatás egyre szakszerűbbé vált, lépések következtek be e területen is. Többek között megszervezték a tanyai közigazgatást, amelyre azért is szükség mutatkozott, mert Szegeden a lakosság mintegy harmada tanyákon élt. Jóllehet e hatalmas, 141 ezer katasztrális holdnyi terület legnagyobb része több mint fél évszázada nem a város része, mégis szólunk megszervezéséről. Annál is inkább, mert ebben városunk országos tekintetben példamutatóan élen járt. A külterületi igazgatás szervezetét a belterületéhez hasonlóan a városi szabályrendeletekben rögzítették. Közülük a leghosszabb ideig hatályban lévő, már említett 1903-as alapján mutatjuk be a tanyai közigazgatást. A város külterületén a tanyai kapitányok és az esküdtek látták el a hatósági tevékenységet. A „V" betűt formázó szegedi külterületnek a budapesti út mentén elterülő szárán, Felsőtanyán hat kapitányság: Csengéié, Balástya, Őszeszék és Szatymaz, valamint Gajgonya és Fehértó helyezkedett el. Alsótanya a nagy dorozsmai határtól délre, az országhatárig terjedt, és nyolc kapitányságra tagolódott: Feketeszél, Nagyszéksós, Királyhalom, Átokháza, Csórva, Zákány, Domaszék és Mórahalom területét foglalta magába. Röszke és Szentmihály pedig mint pusztai telepek egy kapitányságot alkottak. Tehát a külterület tizenöt kapitányságra osztatott. Újszeged külterületén nem szerveztek kapitányságot, közvetlen városi irányítás alatt állt. Az igazgatás feladatát a polgármester által kinevezett tizenöt kapitány és hetvennyolc esküdt végezte. Az utóbbiak tiszteletdíjat kaptak, és közülük kapitányságonként égy a kapitány-helyettesi tisztet is ellátta. Az esküdtek tevékenysége sokrétű volt. Őrködtek a város és a magánosok tulajdona fölött, jelentették a rongálásokat, a földek parlagon hagyását és az egyéb rendellenességeket. Ügyeltek a közbiztonságra, a lopást, rablást, stb. a pusztai városőrség tudomására hozták, figyelemmel kisérték a közegészségügyi állapotokat, részt vettek az állategészségügyi felügyelet munkájában. Szemmel tartották a hadköteleseket, ügyeltek az iskolás korú gyermekek beíratására, jelezték az iskolába járás elmulasztását. Őrködtek a növényegészségügyi rendeletek betartásán és a vadászati tilalom megtartásán. Figyelemmel kisérték a külterületi építkezéseket. Közigazgatási tevékenységben is részt vettek, például a különböző (adók, díjak, közerő, kocsi, ló) összeírásokban. Becsüsként is működtek, kiállítottak marhaleveleket, mezőőri feladatokat, és sok mást teljesítettek. Kézbesítői, hirdetői munkát végeztek. A kapitányok az esküdtek munkáját felügyelték, ellenőrizték, valamint irányították. Munkájukról jelentést tettek a polgármesternek, aki felügyelte tevékenységüket. A tanyai kapitányok és esküdtek munkája emlékeztet a középkori és koraújkori utcabí-