Blazovich László: Szeged rövid története - Dél-Alföldi évszázadok 21. (Szeged, 2007)

VII. A POLGÁRI VÁROS

általában a konyhában laktak. A gyerek(ek) gyakran a szülök között az ágyban aludt(ak). A dolgozó osztályok tagjai szabad idejüket a szórakozás különböző formáival töltötték ki. Egyiket a vendéglátó ipar nyújtotta lehetőség jelentette. Szegeden 1942ben 264 vendéglátó helyet írtak össze az elegáns éttermektől a kocsmákig. A dolgozó néposztály az utóbbiakat látogatta, és ivás, beszélgetés közepette múlatta idejét. Kedvelt italként a „két deci tisztán"-t és a kisfröccsöt fogyasztották. Egy liter bor ára a kocsmákban megegyezett egy közepes szakmunkás órabérével. Sört elsősorban nyáron ittak csapolt formában. A sörivás még nem terjedt el úgy, mint ma. A feketekávét akkor még „úri" italnak tekintették. Üdítőitalt (limonádét, málnaszörpöt) kimérve a gyerekek és a nők ittak. A századforduló után, de főképp a világháborút követően mint tömegszórakozási forma kezdett elterjedni a futball és a mozi. A két világháború között nemcsak a professzionalista Szegedi Bástya, hanem a SZVSE, SZAK és UTC, valamint a Móraváros mérkőzéseire is szívesen jártak. Hamarosan megjelent a rádió, amely az otthoni szabadidőtöltést tette színesebbé. A mozi és a rádió kemény versenytársai lettek a drágább színháznak. A társas összejöveteleknek az egyesületek és társulatok, amelyek száma a 250-et meghaladta, szintén lehetőséget nyújtottak. A számos forma közül kiki ott találta meg kikapcsolódási, szórakozási vágyait, ahol gondolta, és leginkább megfelelt egyéniségének. A közösségi programok a családi és társadalmi életben egyaránt vonzóbbak és színesebbek voltak az akkori ember számára mint a mai világban. Az étkezésre vonatkozóan a sok közül csak néhány adattal szolgálunk. Egy 51 éves napszámos — Bugyi István gyűjtése szerint — szalonnát vagy tejet reggelizik kenyérrel. Hétköznapi ebédje: hetenként kétszer hús, ugyanakkor húsleves, egyébként hamisleves, főzelék, olykor zsírban sült krumpli. Este: déli maradék, esetenként szalonna vagy tej. A vasárnapi étrend ünneplő mivolta már reggel megnyilatkozik: 5 deka szalonna, a hétköznapi 3 dekával szemben. Ebédje sem megvetendő; a húslevest paprikás vagy sült hús követi, sőt sült tészta is akad harmadik fogásnak. Este, hogy semmi kárba ne vesszen, a déli maradékot fogyasztják el. Egy földműves 52 éves feleségének heti étlapja: reggelire tej vagy tejeskávé és szalonna, vagy főtt krumpli. Ebédre hetenként kétszer hús, rendesen csak szárnyas (galamb, baromfi), különben hamisleves, főtt vagy sült-tészta. Este szalonna vagy tej és túró, esetleg sajt. A kisiparosok közül egy asztalosmester tejet vagy teát reggelizik. Hétköznapi ebédje hamisleves, főtt tészta. Hetenként csak kétszer kerül hús szerény asztalára, majd mindig paprikásnak elkészítve. Vacsorája melegített főzelék vagy tea vagy tej. A parasztság A paraszti társadalom, amely Szeged lakosságának az 1930-as népszámlálási adatok szerint 36,4%-át tette ki, főképp Alsóvároson és a hatalmas tanyavilágban lakott, amelynek központjai, a későbbi falvak elődei, a kapitányságok korszakunkban alakultak ki. A 141 ezer holdas szegedi határban nagybirtok nem létezett. A város rendelkezett hatalmas földterülettel, amelyet 1852-től bérletek formájában bocsátott az