Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
KALOCSA
tázatlan jogi helyzetet, amelyet Kalocsa jogi értelemben vett és Bács tényleges érseki székhely volta idézett elő. Mivel azonban Bácson a 12. század folyamán — a valóságos székhely jellegből adódóan — székeskáptalan működött, célszerűnek tűnt az a megoldás, hogy bár a székhely visszakerült Kalocsára, de a káptalan egésze nem követte az érseket, hanem osztódott, egyik fele Saullal Kalocsára ment, másik része viszont — immár mint bácsi káptalan — Bácson maradt. Bács kvázi-központ jellegének megőrzése mellett szólhatott az is, hogy közel feküdt azokhoz a területekhez (Szerbia, Bulgária), amelyek felé hódító jelleggel Imre király tájékozódott. Ennek előfeltétele azonban az volt, hogy a pápával törvényesítsék a bácsi kvázi-központ létét. III. Ince pápa 1201-ben megerősítette a kalocsai és a bácsi székeskáptalan jogait. 35 Ezzel lényegében már a 13. század első évében kialakult az a modell, amely szerint létrejött a kalocsa-bácsi érsekség Kalocsa (és másodlagosan Bács) központtal, de két egyenrangú székeskáptaíannal. Az viszont immár kétségtelen tény, hogy a pápai (és magyarországi) oklevelekben 1218 óta rendszeresen kalocsai és bácsi egyházról, illetve együtt emlegetett kalocsai és bácsi káptalanról olvashatunk; 1311. évi diploma a kalocsai és a bácsi egyházat azonosnak tekintette. 36 Viszonylag későn, legkorábban 1266-ban (majd 1307-ben, 1309-ben, végül pedig 1317-ben) bukkanunk arra a formulára, amely szerint a kalocsai és a bácsi egyházat a pápa kánonilag egyesítette, 37 valószínű azonban, hogy erre már a 13. század legelső éveiben sor került. Kalocsának a 13. század elején Esztergommal történt rivalizálása 38 ugyan rövidesen Esztergom javára dőlt el, de Kalocsa mint második érseki székhely jelentős helyet biztosított magának az Árpád-kor végén a magyarországi egyházi hierarchiában, az Árpád-koron túl, 1318-ban pedig jelentős püspöki tanácskozás színhelye volt. 39 Vajon mi a helyzet Kalocsával, a településsel? Az Árpád-kori anyagban egyetlen olyan adat sincs, amely ne Kalocsára, az érseki székhelyre, illetve az ezzel kapcsolatos egyházi intézményekre, személyekre vonatkoznék. Kalocsa, a település egyáltalán nem jelenik meg e kor forrásaiban, olyannyira nem, hogy a 14. század elejéig még plébániatemplomával sem találkozunk. Györffy György szerint ez „nem csupán az írásos adatok csekély voltának tudható be, hanem annak, hogy több érsek a másik székhelyet, Bácsot részeltette előnyben, s Kalocsa nem fejlődött." 40 Mint láttuk, mintegy száz évig nem székelt Kalocsán érsek. Ez kétségtelenül hatott a település helyzetére, de egy esetleges városi irányú fejlődést nem feltétlenül érintett volna hátrányosan, ha lettek volna Kalocsán olyan társadalmi erők, amelyek a közeli egyházi fennhatóság szorításától mentesülve képesek lettek volna egy későbbi városi lét megalapozására. Kalocsán azonban ilyen társadalmi csoport nem létezett, ráadásul a település nem éppen kedvező földrajzi fekvése sem kecsegtetett ilyennek a megjelenésével. Kalocsát nyugat felől a Duna széles ártere, keleti oldalon észak-déli irányban hosszan elnyúló mocsarak (Nagysár, Gunusara) zárták közre, közvetlen közelében további vízfolyások 35 AUGUSTINUS THEINER: Vetera monumenta Slavorum meridionalium históriám illustrantia. I. Romae 1863. 57. 36 Th. I. 19.; Str. I. 1874. 293. stb.; HO. IV. 121. 37 Th. I. 291., 415., 442., 459-460. 38 KOSZTA LÁSZLÓ: a 3. jegyzetben i. m. 79-82. 39 Anjou-okit. V. 46., 48-50. szám. 40 Gy. II. 432.
