Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

KALOCSA

(más nézet szerint 1185 táján készült) jövedelem-összeírása tartalmazza. Eszerint „Magyarországon két érseki székhely van: az esztergomi és a kalocsai... A kalocsaié a bácsi székhely."

30 A gyakorlatban tehát 1090 tájától majdnem a 12. század végéig Bácson székeltek a kalocsai érsekek. Hogy e száz év alatt mi maradt, mi volt Kalocsán, ami az érsekséghez tartozott, azt adatok híján lehetetlen megmondani. Magam úgy gondolom, Kalocsa a 12. században — nem lévén ténylegesen egyházmegyei központ, csak jogi értelemben — hanyatlásnak indult.

31 Mivel a székeskáptalanok kialakulása a 11. század második felében érkezett döntő szakaszba,

32 feltehető, hogy a formálódó kalocsai káptalan követte az érseket Bácsra, s így gazdátlanná vált a 11. század elején felépített székesegyház. Kalocsát a teljesen jelentéktelenné válástól az érseki székhely visszaköltözése mentette meg. Erre 1195 és 1198 között került sor, vagyis Saul érseksége alatt (1192-1202). Az első dátum a jövedelem-összeírás feltételezett keltéből adódik, a másik pedig abból, hogy 1198-tól kezdve egy csapásra újra felbukkannak a Kalocsára vonatkozó adatok, amelyek a 11-12. század fordulója óta egészen idáig csakis főpapi címben jelentkeztek. 1198-ban egy adat a kalocsai prépostot és a kanonokokat említi, 1199-ben a kalocsai préposttal találkozunk, ugyancsak 1199-ben Saul kalocsai érsek Kalocsán keltezett, sőt feltevés szerint a Kalocsán meglelt egyik érseksír Sault rejtette. Ettől kezdve sok adat szól a kalocsai érseki intézményekről, 1212-ben nevén nevezve említik a kalocsai káptalant (amelynek első kiadványa azonban csak igen kései időből, 1271-ből maradt ránk), 1227-ben Kalocsa istenítélet (tüzesvas-próba) színhelye volt stb.

33 A Kalocsán ismét megjelenő érsekség csalhatatlan jele, hogy új székesegyházat kellett építeni. „A második székesegyházat a 13. század elején Berthold érsek (1207-1218), más vélemény szerint Csák nembeli Ugrin érsek (1219-1241) idején kezdték építeni. A háromhajós, kereszthajós, szentélykörüljárós, kápolnakoszorús, ma már csak alaprajzában ismert templomot a francia katedrálisok mintájára építették, s még 1230 előtt befejezték. A ránk maradt néhány faragott oszlopfő és a székesegyház főkapuját díszítő koronás királyfej bizonyítja, hogy a 12. század végi esztergomi építkezéseken dolgozó kőfaragó mesterek kerültek át Kalocsára, akik egyikének, a feltehetően francia származású Martinus Ravegu-nak sírlapja is fennmaradt. A nagyszabású építkezéssel az esztergomi érsek elsősége ellen fellépő kalocsai érsekek egyházmegyéjük tekintélyét kívánták növelni."

34 Hogy miért költözött vissza az érsekség Kalocsára, csak találgatásokra vagyunk utalva. Egyaránt lehet ennek politikai és egyházkormányzati oka. III. Béla 1196. évi halálával az a hallatlan erős kötődés, amely Magyarországot évtizedek óta déli szomszédjához (szomszédjaihoz) kötötte, meglazult. Ugyanakkor rendezni kellett azt a tisz30 IFJ. BARTA JÁNOS-BARTA GÁBOR: III. Béla király jövedelmei (Megjegyzések középkori uralkodóink bevételeiről). Századok 127 (1993) 443. A jövedelem-összeírás keltére 1. uo. 414. A forrásszöveg magyar fordítása: III. Béla 81. 3

J UDVARDY JÓZSEF: a 16. jegyzetben i. m. 82-83. 32 KOSZTA LÁSZLÓ: A keresztény egyházszervezet kialakulása. In: Árpád előtt és után. Tanulmányok a magyarság és hazája korai történetéről. Szeged-könyvek. 2. Szerk. Kristó Gyula-Makk Ferenc. Szeged 1996. 112. 33 Az adatokat 1. Gy. II. 427-428.; UDVARDY JÓZSEF: A kalocsai főszékeskáptalan története a középkorban. METEM-könyvek. 3. Bp. 1992. passim. 34 KOSZTA LÁSZLÓ: a 15. jegyzetben i. m. 317.