Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

KALOCSA

KALOCSA A jelen írás nem Kalocsa középkori történetének módszeres bemutatását tűzte ki céljául, hanem azt, hogy meghatározza annak helyét a magyarországi településhierarchiában. Ennek érdekében előbb Kalocsa legrégebbi, az Árpád-korra kiterjedő történetét tekintem át az érseki székhely és a település szempontjából. Az érseki székhely az érseki palotát, a székesegyházat, a káptalant jelenti, a település pedig mindazt, ami ezen kívül esik. A két tényező nem függ szorosan egymástól, ezért külön tárgyalhatók. Kezdjük az érseki székhellyel! Kalocsán Szent István király 1009 körül alapított érsekséget. Ami az időpontot illeti, e vonatkozásban a pécsi püspökség 1009-ből való alapítólevele igazít el.

1 A pécsi egyházmegye határaként megjelölt Zemogny és Thapeon (a mai Dunaföldvár és Tápépuszta) azt sejteti, hogy annak keleti határa a Duna vonalán húzódott. Ennélfogva 1009-ben már létezett a kalocsai egyházmegye, amelynek a nyugati határát a Duna folyó alkotta. A kalocsaitól még keletebbre levő marosvári (csanádi) egyházmegye viszont csak 1030-ban létesült.

2 A kalocsai és a pécsi egyházmegye alapításának szoros kapcsolatára, talán egyidejű voltára utal, hogy az előbbit Szent Pál, az utóbbit Szent Péter tiszteletére szentelték.

3 Ugyancsak Szent István uralkodásának elejére vitte vissza a kalocsai egyházmegye létesítését Hartvik püspök, aki a 11-12. század fordulója táján írta István-legendáját. Eszerint Sebestyén esztergomi érsek elvesztette látását, „s hogy a hitben még oly fiatal nyáj a pásztor vezetése nélkül a megkezdett igaz ösvényről le ne térjen, [István] a római pápa egyetértése mellett... Aszkrik kalocsai püspököt tette meg helyettesévé. Három esztendő leforgásával azonban Sebestyén Isten irgalmából visszanyerte látását, és az apostolok utódának tanácsára székébe visszahelyezték, Aszkrik pedig érseki palásttal tért vissza Kalocsára, saját egyházába."

4 Sebestyén az 1001. évi (de bizonnyal 1002-ben keletkezett) pannonhalmi alapítólevél 1005-re datálható záró részében szerepel érsekként, viszont 1007-ben már Anastasius a magyarok érseke.

5 Ha hinnénk Hartviknak, akkor Kalocsa legkésőbb 1007-ben (mivel ekkor már nem élt Sebestyén) érseki székhely lett volna, míg püspöki székhelyi rangjához legkésőbb 1004-ben jutott volna (mivel Sebestyén három évig tartó vaksága előtt Aszkrik kalocsai püspök volt). Hartvik azonban ennél még messzebbre ment el, amikor azt közölte, hogy István nagyfejedelem koronázását megelőzően „a megyéket tíz püspökségbe osztotta be", és miután megismerte 1 DHA. I. 58. 2 KRISTÓ GYULA: Szent István püspökségei. In: uő.: írások Szent Istvánról és koráról. Szeged 2000. 121-135. 3 KOSZTA LÁSZLÓ: Adalékok az esztergomi és a kalocsai érsekség viszonyához a XIII. század elején. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 3 (1991) 74. 4 SRH. II. 412-414. Magyar fordítása: ÁKÍF. 327-328. 5 DHA. I. 41., 43.