Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
KALOCSA
„Aszkrik vallásosságát, a főpapi méltóság süvegével felékesítve kánoni választás alapján őt magasztalta fel, s a kalocsai püspökség méltóságát néki juttatta", és a Géza halálát követő negyedik év során ezen Aszkrik főpapot küldte el Rómába. 6 Eszerint tehát Aszkrik legkésőbb 1000-ben kalocsai püspökké vált volna. A Hartvik-féle történet azonban többszörösen magán viseli annak nyomát, hogy a szerző mindenképpen Esztergom elsőbbségét és felsőbbségét igyekezett bizonyítani Kalocsával szemben. Egyrészt már akkor, amikor István — 1001 előtt! — létrehozta a tíz püspökséget, „az esztergomi egyházat tette a többiek metropolitai székévé és tanítójává", másrészt Aszkrikot azzal a megbízással indította Rómába, hogy „az esztergomi egyházat [a pápa] aláírásának tekintélyével metropolitai székké szentelje", 7 és végső fokon ezt szolgálta a fentebb idézett történet is, amely szerint Kalocsa érseki palliuma Esztergomból ered. A történetben nem feltétlenül Sebestyén vaksága a meseszerű elem, és nem is Aszkrik által való helyettesítése, hanem az a mozzanat, hogy ez a három évi alkalmi helyettesítés érseki palástot „hozott a konyhára" Aszkriknak és Kalocsának. 8 Mindenesetre szemmel látható: 1100 táján Hartvik tudatában volt a kalocsai érsekség (érsekség és nem püspökség!) nagy történelmi múltjának, s ennek megmagyarázására tett kísérletet akként, hogy ennek révén Esztergom primátusa nyerjen hangoztatást Kalocsával szemben. Hartvik tehát koronatanú abban a tekintetben, hogy Kalocsán a 11-12. század fordulója táján már régóta érsekség működött. Azt a kérdést, amelyet Hartvik megkísérelt, de nem tudott megválaszolni, hogy ti. honnan ered Kalocsa érseksége, még általánosabban fogalmazva: a magyaroknak a 11. század elején miért alakult szinte egyazon időben (egy évtizeden belül) két érsekségük), a modern történettudomány sem oldotta meg közmegelégedésre. Magam azt a választ adtam erre, hogy „a kalocsai érsekség alapítása — ugyanúgy, mint a pécsi püspökségé — kapcsolatos lehet egy másik magyar nép, a forrásokban fekete magyarokként szereplő etnikum keresztény hitre térítésével". 9 Koszta László ezzel kapcsolatban két problémát látott: vajon a fekete magyarok külön nép-e, a fekete jelző nem több-e, mint a pogány szó szinonimája, illetve ha „Pécset és Kalocsát a fekete magyarok egyházmegyéinek tekinthetjük, akkor miért a Duna vonalán hasadt szét Tolnától délre a magyar egyház, miért Esztergom, és nem Kalocsa suffraganeusa lett a pécsi püspök." 10 Hogy a fekete magyarok külön nép volt, külön „országot" alkotott, azt világosan tanúsítja a 11. század első harmadában élt Chabannes-i Adémar, aki Fehér és Fekete Magyarországról szólt, a 11. század elején meghalt Querfurti Brúnó pedig fekete magyarokról. 11 Perdöntő e kérdésben az Orosz Evkönyvek — új, Koszta dolgozata után elvégzett — analízise, amely szerint már a honfoglaló magyarok két csoportját fehér és fekete ugrókként említették, 12 vagyis az elnevezés, illetve a megkülönböztetés nem a pogány és keresztény ellentéten alapult, hiszen az Orosz Evkönyvekben ilyen 6 SRH. II. 411-412. Magyar fordítása: ÁKÍF. 321. 7 SRH. II. 411-412. Magyar fordítása: ÁKÍF. 321-322. 8 Vö. THOROCZKAY GÁBOR: in: ÁKÍF. 328. 1145. jegyzet. 9 KRISTÓ GYULA: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Nemzet és Emlékezet. Bp. 1988. 445. 10 KOSZTA LÁSZLÓ: a 3. jegyzetben i. m. 74-75. " G. I. 16., III. 2569.; DHA. I. 46. Magyar fordításuk: ÁKÍF. 165-166., 87., 91. 12 KRISTÓ GYULA-H. TÓTH IMRE: AZ Orosz Évkönyvek néhány magyar vonatkozásáról. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica 103 (1996) 25-27.
