Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
NYÍREGYHÁZA NEVE ÉS ELSŐ ELŐFORDULÁSA ÍROTT KÚTFŐBEN
Az egyik kritikus pont az: szabad-e önmagában az -egyház(a) utótagú névből — minden történeti forrásadat híján — arra következtetni, hogy az ilyen hangalakú helység múltja (messze) a tatárjárás előtti időbe vezethető vissza, s hogy a település már 1241-et megelőzően templommal rendelkezett? Egy ilyenfajta feltevést Györffy György (A magyar törzsi helynevek. In: Névtudományi vizsgálatok. Pais Dezső közreműködésével szerk. Mikesy Sándor. Bp. 1960. 34.) kísérelt meg adatokkal bizonyítani. Györffy — Makkai László felismerését továbbfejlesztve — mutatott rá arra, hogy az -egyház, -egyháza utótagnak a középkorban 'puszta' a jelentése. „A tatárjárás alatt elpusztult és újból meg nem szállt egyházas faluk rövidesen az enyészet útjára jutottak, csak a romos egyház hirdette a falu helyét. Innen magyarázható az a sajátos jelenség, hogy akkor kapja a falu neve az -egyháza utótagot, amikor pusztává válik". A kronológiát illetően egyetlen adat tanúságát tekintette perdöntőnek: „Hogy ez az elnevezés közvetlenül a tatárjárás után honosodott meg, azt egy 1245-1247 között kelt oklevél kivonatos szövege tanúsítja, mely sajnos csak XVIII. századi másolatban maradt ránk. A valaha besenyők által lakott Nadány (Körösladány) falut ecclesiam vacuam Nadany nomine... megjelöléssel adományozzák el, ami a »puszta Nadányegyháza« név latin visszaadása". Ennek ellenére azonban még némileg óvatosan fogalmazott a végkövetkeztetést illetően: „Ilyen módon Túrkeve régi Keveegyház... neve s a hasonló képzésű nevek útmutatással szolgálhatnak a helytörténésznek arra, hogy a vizsgált falu a tatárjárás alatt vagy az ezt követő évtizedekben elpusztult-e". Ez az óvatosság 1961. évi írásában már csak annyiban van jelen, hogy egy megállapítása szerint a falunévhez járuló -egyháza (és -telke) utótag a tatárjárás kori pusztulás mellett a kun belharcokkal kapcsolatos elnéptelenedéssel is összefügghet, de egyebekben — így írásának címében is — rendre a tatárjárás pusztításaival hozta kapcsolatba az -egyháza (és -telke) utótagú helynevek megjelenését. Állítása bizonyságául néhány példát idézett, amikor „tatárjárás előtt fennállott faluk tatárjárás utáni puszta korszakukban -egyháza utótagot kapnak". A tétel igazolását szolgálta az Oklevél-szótár adatsora, ahol -egyház utótagú helynevek Fehéregyház helynevekre vonatkozóan fordulnak elő a tatárjárást megelőzően, vagyis „a tatárjárás előtt az egyház szó helynévben csak jelzős összetételben jelentkezik". Az elmélet jó ellenpróbáját jelenti az a körülmény, hogy „a tatárjárás után jelennek meg azok a helynevek, amikor az -egyháza utótag egy önmagában is megálló helynévhez kapcsolódik. Az Oklevél-szótár első adatai: 1256: Kucheghaz, Dubeghaz, Zemeeghaza". E tanulmányában a szerző már mind az -egyháza, mind a -telke utótagú helynevet rendre a tatárjárás pusztításával hozta összefüggésbe oly módon, hagy „a tatárjárás alatt elpusztult egyházas falu neve -egyháza utótaggal, az egyházatlan, mezőgazdasági termelést folytató faluké -telke utótaggal bővült." Nem véletlen hát, ha itt már az óvatosság béklyóitól megszabadulva vonta le végkövetkeztetését: „az -egyháza képzésű helynévtípus a helytörténésznek útmutatásul szolgál arra, hogy a vizsgált falu a tatárjárás alatt elpusztult" (Györffy György: A tatárjárás pusztításának nyomai helyneveinkben. In: Emlékkönyv a Túrkevei Múzeum fennállásának tizedik évfordulójára. Túrkeve 1961. 35-38.). A Györffy által kimunkált feltevés valószerűségének részint általános megfontolások, részint pedig tények mondanak ellent. Az általános megfontolások sorából szerfelett meggondolkodtatóak Szabó István ellenvetései: „nem volna helytálló, ha a XIII.
