Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

NYÍREGYHÁZA NEVE ÉS ELSŐ ELŐFORDULÁSA ÍROTT KÚTFŐBEN

század második felében minden pusztafaluban a tatárok áldozatát szemlélnénk. Egyébként nem kerülheti el figyelmünket, hogy a sok »vacua« és »deserta« helyet okleveleink aránylag csak igen ritkán hozzák kifejezett kapcsolatba a tatárdúlással". Szabó István teljes joggal hívta fel arra a figyelmet, hogy „ebben a korban... az új települések kialakulása mellett állandóan folyt már a falvaknak különféle okok ... miatt bekövetkezett elnéptelenülés[e]. A településeknek ez a társadalmi és gazdasági okokból folyó elnéptelenülése időbelileg nagyjából egybeesett a tatárjárás korszakával". Már csak ezért is jogosult Szabó István óvatossága: „Igen határozott... fenntartást kíván az a körülmény is, hogy Györffy a tatárjárást követően valamennyi üresen feltűnő települést a tatárok terhére számol el" (Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon. Bp. 1971.

2 178.). Ugyancsak Szabó István kutatásaiból tudjuk, hogy Magyarországon a tatárjárás időszaka csupán kezdete a falvak elnéptelenülésének, a pusztásodásnak (amit a német szakirodalom Wüstungnak nevez). Lakóit nélkülöző föld (terra... habitatoribus carens) már 1224-ben előfordul Vas megyében (HO. IV. 11.), hogy azután a tatárjárás utáni évtizedekben egyre nagyobb számban bukkanjanak elő okleveleinkben. Nem lehet tagadni, mert elszórt okleveles adatok is bizonyítják (pl. 1257: W. VII. 456.) az általános megfontolásokon túl, hogy a tatárjárásnak szerepe volt a puszta földek számának megnövekedésében. De hogy döntő (vagy akár igazán jelentős) szerepet nem játszhatott, azt az mutatja, hogy a pusztásodás továbbfolytatódott a 14-15. században is. Amiképpen „a XIV-XV. századokban mindennapos volt Európában lakott falutelepülések elnéptelenedése és üressé válása", úgy Magyarországon is „a XV. századra tömegesen jelentek meg a puszták" (Szabó István: i. m. 140-142., 151.). Úgy hiszszük, az -egyház(a) utótagú helynevek keletkezése nem elsősorban a tatárjárás pusztításaival, hanem a 13-14. századi pusztásodással van a legszorosabb kapcsolatban. Névtani megfigyelések is emellett szólnak. Ha ugyanis az -egyház(a) utótagú helynevek kizárólag a tatárjárás pusztításainak köszönhetnék létükét, joggal lehetne azt várni (még a helynévalakulás lassúságát és egy-egy helynévi adat oklevelekben való felbukkanásának véletlenszerűségét is figyelembe véve), hogy az -egyház(a) utótagú helynevek zöme a 13. század második felében tűnik fel a diplomákban. Noha nem végeztünk e célból statisztikai összesítésekben testet öltő vizsgálódásokat, nem jelentéktelen helynévi anyag áttekintése során jutottunk arra a következtetésre: az -egyház(a) utótagú helynevek tömeges felbukkanása nem hogy nem zárult le a 14. század elejével-közepével, hanem éppen az ezt követő időszakra tehető. Tudva azt, hogy a legjobb mintafelvétel sem helyettesíti a még elvégzendő statisztikai összesítéseket (ami további finom megfigyeléseket hozhat az -egyház —egyháza utótagú helynevek felbukkanása és területi elhelyezkedése vonatkozásában), az alábbiakban a Tisza-Maros-Körös-köz középkori településtörténete szempontjából jelentós két 15. századi királyi oklevél -egyház(a) utótagot tartalmazó helyneveit mégis ide iktatjuk: 1403: Bakadeghaz, Bercheneghaz, Wereseghaz, Kondoroseghaz, Pythwaruseghaz, Kerekeghaz, Buzyrhegeseghaz, alia Kerekeghaz, Wagyuseghaz, Fazokaseghaz, Zenaseghaz Békés és Zaránd megyében (az itt előforduló 44 helynévből 11 -egyház utótagot mutat; GyO. 6.); 1456: Secrestyeseghaza, Derekeghaz, Zylaseghaz, alia Derekeghaz, Wrdengeseghaza, Labaseghaz, Wtzegweghaz, Lybezeghaza, Geleteghaza, Apaczyaeghaza Csanád