Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
A HELYTÖRTÉNETÍRÁS IRÁNYAI
ségükben, egységben kell vizsgálni, és nem szabad részekre szakítani; a mentalitás, az életmód, a szokások, a kulturális antropológia fontosságára vonatkozó, újabban megfogalmazódó elveket; a nagy történelmi korszakok együttlátásának kritériumát; a hosszú időtartamot, amely megadja történelmet irányító nagy trendek megállapításának esélyét; a történeti távlatot, ha nem akarjuk azt, hogy lépten-nyomon vétsünk az igazság, a hitelesség ellen; azt, hogy addig szabad elmennünk, ameddig megbízható forrásanyag áll rendelkezésünkre; a periodizáció újabb kívánalmait, azt, hogy Szegednél nem 1526 és nem 1879 a korszakhatár, bármilyen nagy is volt az árvíz szerepe, mi azt mondtuk, hogy a várostörténetben a belső korszakhatárok a döntőek, tehát 1543 és 1871-1872. Nagyon fontos elvnek tartottuk a szakszerűséget. Voltak sugallatok arra nézve, hogy akkor járunk el jól, ha szegedi Hóman-Szekfűt csinálunk, tehát két embert vagy legfeljebb négy embert bízunk meg Szeged története megírásával, akik egységes stílusban, olvasmányosan írják meg. Én első pillanattól kezdve — őszintén szólva — komolytalannak és szakszerűtlennek tartottam e felvetést. Végül is az eddig megjelent három (valójában négy) kötetben 44 szerző dolgozott, amihez még tucatnyi szerzőt hozzá kell tenni, a most megjelenő negyedik kötet alkotóit. Nem árulok el titkot, sót büszkén mondom, mert köszönettel tartozom és tartozunk nekik, egy egész apparátus dolgozott a Szeged története munkálatain, a cédulázóktól, a bedolgozóktól, az előtanulmány-íróktól a szerkesztőségi titkárig és annak munkatársáig. De azt hiszem: a legnagyobb tett az volt, és ez eredményezte végül is azt, hogy sok lelkes drukker és talán néhány ellendrukker ellenére is sikerült befejeznünk monográfiánkat, magunk mellé tudtuk állítani a felsőoktatási intézmények, az egyetem és főiskola, valamint a nagy szellemi kapacitással rendelkező három szegedi műhely, a Somogyikönyvtár, a Csongrád Megyei Levéltár és a Móra Ferenc Múzeum munkatársi gárdáját. Tettük ezt annak biztos tudatában, hogy az, amit készítünk, nem röpke fuvallatra levegőbe repülő és elröppenő valami, hanem — mint Reizner munkája — száz évet fog élni.* Elhangzott a Dugonics Társaság 1993. november 30án tartott ülésén. Megjelent: A Dugonics Társaság Évkönyve 1993-1995. Szeged 1996. 29-34. [Az előző tanulmányban említett kilenc munka (amelynek része az ezen írásban tárgyalt Szeged története) oly módon valósult meg, hogy a Szeged 1944 utáni históriáját tárgyaló V. kötet — a helyenként előrehaladt anyaggyűjtés ellenére — nem készült el, viszont a III. kötet az eredetileg tervezett egy kötet helyett két kötetben látott napvilágot. Ugyanakkor a sorozat egy kronológia-kötettel bővült. Az egyes munkák bibliográfiai adatai ezek: Szeged története. I-IV. Sorozatszerk. Kristó Gyula. I. (A kezdetektől 1686-ig). Szerk. Kristó Gyula. 1983.; II. (1686-1849). Szerk. Farkas József. 1985.; III/1-2. (1849-1919). Szerk. Gaál Endre. 1991.; IV. (1919-1944). Szerk. Serfőző Lajos. 1994.; Szeged története. Kronológia a kezdetektől 1944-ig. Szerk. Kristó Gyula. 1992. A Szegedhez csatolt településekről szóló kötetek az alábbiak (közülük Algyő ma már nem része Szegednek): Tápé története és néprajza. Szerk. Juhász Antal. Társszerkesztő Ilia Mihály. 1971.; Szőreg és népe (Tanulmányok). Szerk. Hegyi András. 1977.; Algyő és népe. Tanulmányok. Szerk. Hegyi András. 1987.; Kiskundorozsma, Tanulmányok. Szerk. Kövér Lajos-Tóth Sándor László. 1995.]
