Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

ANONYMUS ÉS SZER

ANONYMUS ÉS SZER Gesta Hungarorum: Legenda és valóság Ligeti Miklós szobra Anonymusról a budapesti Városligetben áll. Az 1903-ban készült műalkotás a legismertebb középkori magyarországi krónikást ábrázolja, aki egyik Béla királyunk jegyzője volt, s a jegyzőségtől megválva elkészítette Gesta Hungarorum (A magyarok tettei) című munkáját, amely a legrégibb időktől kezdve Szent Istvánig kíséri nyomon a magyarok históriáját. E regényes történet hosszú lappangás után 1746-ban vált ismertté, s azóta tart a történészek csillapíthatatlan kíváncsisága, hogy megtudják: ki volt és mikor élt a szerző? Ligeti Miklós szobrán a történetíró arcát mélyen homloka elé nyúló csuklya takarja, így juttatta kifejezésre a művész, hogy nincs neve (nincs ismert arca) a krónikásnak. Ugyanezt fejezi ki az Anonymus név is, amely névtelent jelent. Ligeti szobra óta éppen 90 év telt e!, de ha ma vállalkozna egy szobrász új Anonymus-szobor elkészítésére, arcot és nevet ő sem tudna adni a történetírónak. Viszont az elmúlt évtizedek nagyjából megnyugtató módon tisztázták a kort, amelyben élt és alkotott. A bizonyosság határáig elmenően valószínűsíthető, hogy Anonymus III. Béla jegyzője volt, tehát az 1196-han elhunyt uralkodót szolgálta tollával. S mivel munkájában e Béla királyt néhainak nevezte, így alkotásának 1196-ot követően kellett készülnie. E sorok írója úgy véli, hogy a gesta az 1213-ban meggyilkolt Gertrúd királyné, II. András felesége életében készült, mivel jelen időben szól arról, hogy a rómaiak éppen most legelnek Magyarország javaiból, márpedig e rómaiak nem lehetnek mások, mint azok a német-római császári alattvalók, akik Gertrúddal együtt Merániából, azaz az isztriai tengerpartról bejöttek Magyarországra, s itt nagy adományokat, magas méltóságokat kaptak Gertrúd férjétől. Minthogy II. András 1205-ben került trónra, így az anonymusi mű nem keletkezhetett 1205 előtt, illetve 1213 után; a legnagyobb valószínűség szerint 1210 körül készült. Anonymus munkájának középpontjában a magyar honfoglalás elbeszélése áll. Ez köztudottan 895-900 között ment végbe. A történetírót tehát 310-315 esztendő választotta el eseménye tárgyától. Pontosan akkora idő ez, mintha ma valakinek Thököly Imréről vagy Buda (és a hódoltság terület) török alóli felszabadulásáról kellene írnia. Aki azonban ma erre adná a fejét, bemehetne a könyvtárba, kikereshetné a szakkatalógusból az e tárgykörre és korra vonatkozó irodalmat, s annak áttanulmányozása után különösebb nehézség nélkül tudna értekezést készíteni az 1680 körüli idők magyarországi viszonyairól. Anonymusnak azonban sem igazi nagy könyvtár nem állott rendelkezésére, sem — főleg — olyan művek, amelyek eligazították volna e tíz-tizenkét emberöltővel korábbi események konkrét lefolyását illetően. Anonymus munkája előszavában nem kevés írói öntudattal jegyzi meg: neki éppen azért kellett megírnia a maga művét, mert „ha az oly igen nemes magyar nemzet az ő származásának kezdetét és az ő egyes hősi cselekedeteit a parasztok hamis meséiből vagy a regösök csacsogó