Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
CSONGRÁD MEGYE
konát, Csanádot állította, aki az Ajtonyt legyőző királyi had vezére volt. A tényleges uralomváltás akként zajlott le, hogy István király Ajtony marosvári várába Ajtony legyőzése után beültette Csanádot, a várat és a várost (ennek nyomán az egész Ajtonyféle területet) Csanád nevéről neveztette el. Az eredeti állapot szerint a későbbi Csongrád megye (a csongrádi térség) tiszántúli felének déli része egyházigazgatási szempontból a csanádi püspökséghez, a világi igazgatás terén pedig Csanád megyéhez tartozott, s egyházi hovatartozását később is megőrizte, viszont az északnyugat-csanádi rész (a mai Hódmezővásárhely környéke) utóbb átkerült Csongrád megyéhez. Mindebből persze az következik, hogy Csanád megye kialakulása nem szolgál útbaigazítással Csongrád megye létrejöttére nézve. Mivel általános tapasztalat, hogy az egyházmegyék és a vármegyék megszervezése szorosan együtt járt, Csongrád vármegye létrejöttének kérdését is az egyházigazgatás oldaláról közelíthetjük meg. A csongrádi térség területre legnagyobb része a váci püspökséghez tartozott a középkorban. A kutatás ma úgy látja, hogy a Szent István által alapított tíz egyházmegye közül a váci időben az utolsók között volt, azaz az 1030-as években létesült, de még az sem kizárt, hogy felállítása az István után uralkodó király, Péter nevéhez fűződik, vagyis esetleg átnyúlt a 11. század 40-es éveire. Mivel nincsenek adataink, hogy a váci püspökség létesítése előtt kiterjedt-e bármelyik szomszédos, korábban megszervezett egyházmegye (akár Eger, akár főleg Kalocsa) joghatósága a később Vác fennhatósága alatti területre, arra kell gondolnunk: a váci püspökség vármegyéi nem lehetnek korábbiak a váci egyházmegye megszületésénél, vagyis az 1030-1040-es éveknél. Ha ez a megállapítás általában igaz, igaznak kell lennie Csongrád esetében is. A megye kialakulása vizsgálatakor még egy elvi tételt kell érvényesítenünk. A legkorábbi vármegyék mindig egyetlen egyházmegyéhez tartoztak; az a helyzet, miszerint egy megyén több (Csongrád esetében három) egyházmegye osztozott, későbbi fejlemények következménye. Az ősi Csongrád megye tehát csak azt a területet foglalhatta magában, amely a váci püspökség területére esett. Ebből következően eredetileg nem tartozott Csongrád megyéhez Szeged (mert a kalocsai érsekség fennhatósága alatt állt, s kibogozható, hogy legkorábbi állapot szerint Bács megyébe tagozódott), s ugyancsak nem tartozott Csongrád megyéhez Hódmezővásárhely és vidéke sem (amely a fentebb elmondottak értelmében a csanádi egyházmegye, illetve Csanád vármegye területét gazdagította). Az eredeti Csongrád megye tehát nem ért el a Marosig, vagyis a későbbi megyeterület északi része alkotta legrégebbi állagát. Úgy is mondhatjuk: a Tisza mindkét partján Csongrád település szűkebb körzete jelentette az őseredeti Csongrád megyét. Éppen ideje, hogy megmagyarázzunk egy gyakran használt fogalmat, a vármegyét. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy Szent István király voltaképpen két intézményt hozott létre. Ezek felállítására gyakorlati okokból volt szükség, a király hatalma alá került, megnövekedett területeket már nem lehetett hagyományos módon kormányozni. A régi időben a hatalom tudomásul vette a vérségi alapon tagozódó nemzetségek létét, így hát a kormányzati felépítés is rájuk, illetve a nemzetségeket alkotó nagycsaládokra épült. Valószínűleg öt-hat nemzetség alkotott egy törzset, a törzsek pedig törzsszövetségbe tömörültek. Az István-féle új berendezkedés — amelyet röviden államnak nevezünk — kiiktatta a nagycsaládok és nemzetségek politikai berendezkedést hordozó szerepét (mert ezen alsó szervezetekben túlzottan is patriarchális viszonyok
