Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

CSONGRÁD MEGYE

uralkodhattak), s helyükre területi elvet léptetett. Mindkét általa létrehozott intézmény ezen az elven épült fel. Ezek egyike a vármegye volt. Ez azt a területet jelentette, amelyet egy önmagába visszatérő vonal határolt, s amelyet a terület központjából a király által oda kinevezett tisztviselő, az ispán irányított. A vármegye tehát összefüggő területet alkotott, s benne nem csupán a király földjei, hanem a nemzetségek ingatlanai (hamarosan pedig már az egyházak birtokai) is megtalálhatók voltak. A másik intézményt várispánságnak nevezhetjük. Ebbe csak a király azon földjei tartoztak, amelyek a vár kiszolgálására lettek kijelölve. E földeken éltek a várat katonailag szolgáló népelemek és azok a szolgák, akik a katonák élelmét biztosították. E földek nem képeztek összefüggő területet (bár természetszerűleg elsősorban a vár körzetében csoportosultak), hanem a vártól akár nagyobb távolságra, sőt más megye területén is elhelyezkedhettek. A várispánság élén ugyanaz az ispán állt, aki a vármegyét igazgatta. A vármegye igazgatási, adószedési intézménye volt a király által megtestesített államnak, a várispánság pedig katonai intézmény. Hogyan kell tehát elképzelnünk Csongrád megye kialakulását? Sajnos, közvetlen adatok híján inkább analógiák segítségével vázolhatjuk fel, semmint biztos információk alapján adhatunk választ a kérdésre. Önmagában azt sem tudjuk, hogy ki birtokolta a csongrádi földvárat a honfoglalás utáni másfél évszázad során. Már idéztük Anonymus azon hírét, hogy valamikor 895 után a honfoglaló Ond fia, Ete építtette fel az igen erős csongrádi földvárat. Ha ez a tudósítás igaz lenne, messze vezető következtetéseket lehetne rá építeni. Anonymus ugyanis gestája egy másik helyén, amikor a hét honfoglaló vezér nevét sorolja fel, Árpád vezér mellett azzal egy sorban említi Ondot, vagyis eszerint Ond egy másik, az Árpádokkal egyenlő súlyú törzs vezetője volt, így Ond és családja nem helyezhető bele a fejedelmi törzsbe. Igen ám, de Anonymusnak nemcsak a csongrádi földvár építésére vonatkozó tudósítását érheti jogos kritika, hanem az általa közölt hétvezér-lista sem állja ki a történeti hitelesség próbáját. így hát mégis inkább arra kell gondolnunk, hogy Csongrád vára a 10. században és a 11. század első évtizedeiben a fejedelmi család, az Árpádok egy tagjának kezén volt. Abban az időben, amikor Szent István vagy Péter király megalapította a váci püspökséget, Csongrád várába ispánt ültetett. Ez lehetett a fejedelmi család egy, Csongrádot már korábban is birtokló tagja, de lehetett a király kegyéből valamelyik előkelője, aki szolgálataival kiérdemelte, hogy a király csongrádi helytartója legyen. Ez az ispán egyszerre volt tehát feje Csongrád vármegyének és a csongrádi várispánságnak. A szervezési folyamat 1075-re minden bizonnyal befejeződött, mivel ekkor már egy oklevélben a csongrádi vár birtokairól (vagyis a várispánság meglétére utaló adatról), továbbá csongrádi várnépekről olvashatunk. E várnépek felbukkanása világosan mutatja, hogy az államalapítás nem egyszerűen új igazgatási rend bevezetését jelentette, hanem súlyos személyi és egyéb következményekkel járt együtt. A magyarság korábban szabad jogállású, lovat nagy számban tartó tömegei elvesztették szabadságukat, s első renden a király (illetve a királyt megtestesítő, személytelen vár) fennhalósága alá, tulajdonába kerültek. Bár a Csongrád megye létére vonatkozó első adat viszonylag későn, csak 1219-ben bukkan elő (ekkor Shung provinciáról olvashamnk), a csongrádi várispánság 11. századi fennállása kétségtelenné teszi, hogy ezzel párhuzamosan a vármegye is létrejött. Ennek folyamatát úgy kell elképzelnünk, hogy a csongrádi vár