Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

CSONGRÁD MEGYE

mentén — beleértve a csongrádi térséget is — élt, illetve közvetlenül a magyar honfoglalás előtti évekből (892-893-ból) arra, hogy a Tisza-torkolat vidéke bolgár fennhatóság alatt állt. Nagyon valószínű, hogy Szegednek római kori előzményre visszavezethető erőssége (földvára) a 9. század folyamán szintén a bolgárok kezén volt. A roppant gyér régészeti leletek e vidéken elsősorban avar sírokat jelentenek, avar lelettípusokat valószínűsítenek, de abban már nincs szava a régészetnek, hogy az e típusú fülbevalókat, gyöngyöket milyen nyelvet beszélő nép viselte. Ugyanakkor Csongrádtól délre hamvasztásos sírok kerültek elő, ami szláv jelenlétet igazol. Amit a régészet viszont nagy biztonsággal sugall, az: a 9. században a csongrádi térség nem volt erősen benépesített, nagyon sűrűn lakott terület, sőt éppen ennek ellenkezőjére kell következtetnünk. A honfoglaló magyarok 895-ben jelentek meg a Kárpát-medence Dunától keletre eső részén, így a csongrádi térségben is. Magának a honfoglalásnak a lefolyásáról nem maradt egykorú, megbízható forrás, mindössze az események után több mint 300 évvel alkotó Anonymus szentelt önálló munkát ennek a témának. Anonymusszal azonban nem csupán az a „baj", hogy 10-12 emberöltő távolságban élt a megörökíteni szándékolt eseménytől, hanem az is, hogy olyan műfajt választott mondanivalója kifejtésére, a regényes gesztát, amely megkövetelte művelőjétől az érdekes meseszövést, a cselekmény szálainak szabad kibontását. Mármost Anonymus leírja: a magyarok azon győzelem után, amelyet Alpárnál Salán, a görögök és bolgárok vezére felett arattak, a Tisza jobb partján a Körtvélytó nevű mocsárig mentek, majd a Gyümölcsény-erdő mellett 34 napig időztek, s e helyen Árpád, a honfoglaló magyarok vezére, valamint nemesei elrendezték az ország szokásjogát és törvényeit, a szolgálatokat és az igazságtételt, majd azt a helyet, ahol szerét ejtették az ország dolgainak, a magyarok Szernek nevezték el. Itt a honfoglaló vezérek egyike, Ond számára Árpád nagy birtokadományt tett, s utóbb ezen Ond fia, Ete szlávokkal felépíttette a szlávok nyelvén fekete várnak mondott Csongrád földvárat. A szeri epizód után Árpád és nemesei a Tisza-torkolatig nyomultak előre, s odáig meghódították a vidék népét. Körtvélyes halastó már 1138ban szerepel oklevélben, emléke Körtvélyes helynévben Csongrádtól délre a Tisza mindkét partján napjainkig fennmaradt, ennek felelhet meg az Anonymus által említett Körtvénytó. Szer azonos a mai Ópusztaszerrel, amely a Tisza széles árterének szélén, partosabb szakaszon állott, első okleveles említése 1233-ból való. Anonymus tehát a 13. század eleji földrajzi viszonyok pontos ismeretében alkotta meg a maga honfoglalásképét, amely éppen annyira koholt és légből kapott, mint Salán vezér személye és az őt uraló görög katonaság. Salán vezérről egyetlen más forrás sem emlékezik meg, miként azt is a képzelet világába kell sorolnunk, hogy a csongrádi térségnek 895-ben görög urai és katonái lettek volna. A bolgárok említése sem teszi hihetőbbé Anonymus tudósítását, ebben az esetben sem a valót írta le (amiről semmi konkrét tudomása nem volt), hanem ráhibázott az igazságra. A görögök akként kerülhettek be e helyütt gesztájába, hogy Anonymusnak tudomása volt az Alpár mellett a Tiszán át vezető Görög-révről. Ez onnan kaphatta nevét, hogy Alpár (ma Tiszaalpár falu Csongrád közelében, attól északnyugatra) egy részét a 12. században a szávaszentdemeteri görög monostor birtokolta. Ezt a Görög-révet, amely elnevezés nem lehet korábbi a 12. századnál, visszavetítette a 9. század végére, s a görögök köré egy