Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

CSONGRÁD MEGYE

hogy avar népelemek (bár jobbára már erősen elszlávosodva) megérték a magyar honfoglalást. A 9. századi szláv jelenlét ennél bizonytalanabb. Itt mindenekelőtt Csongrád (a majdani megyének nevet adó település) megnevezése fogható vallatóra. Anonymus — a 13. század elején élt történetíró — 310 évvel a magyar honfoglalás után azt írta, hogy Csongrád várát a honfoglaló vezérek egyikének, Ondnak a fia, Ete építtette sok szlávval; ez igen erős földvár volt, amelyet a szlávok a maguk nyelvén Surungradnak (Csongrádnak), azaz fekete várnak neveztek. A Csongrád névalak 1075-ben Cernigrad, 1138-ban Cerungrad formában szerepel oklevelekben, vagyis teljesen egyértelmű, hogy egy szláv csrngrad alakból jött létre, amelynek jelentése valóban 'fekete (vagyis földből való) vár'. Kérdés mindössze az, hogy ezt a nevet a magyar honfoglalás után a magyarok szláv alattvalói adták-e vagy pedig még a magyarok érkezése előtti (azaz 9. századi) szlávok. A kérdésben abszolút bizonyossággal dönteni lehetetlen, de van olyan szempont, amely az utóbbi álláspont igaza mellett szóló érv lehet. Csongrád neve soha sem szerepel Fekete vár alakban, ami — ha a magyar uralom alatt keletkezett névről volna szó — nehezen lenne magyarázható. Logikusabb arra gondolni, hogy a Csongrád nevet az itt talált földvárnak a 9. századi szlávok (abodritok) adták, s a magyarok úgy vették át a nevet, hogy szláv nyelvi értelmével nem voltak tisztában. A több nyelven jól értő Anonymus felfedezte benne a szláv nevet, de a Feketevár elnevezést természetesen nem tudta elterjeszteni. A Tisza e szakaszán különben sem Csongrád az egyetlen szláv eredetű helynév. Ilyennek tekinthető a Kurca folyóvíz neve, amely a Tisza legjelentősebb mellékága Csongrádtól délre, s ugyancsak szláv eredetű jóval délebbre a Tisza mentén Kanizsa település neve (a Kurca egy 'jérce, tyúk' jelentésű, a Kanizsa pedig egy 'fejedelem' értelmű szláv szót hordoz). E Tisza menti szláv elnevezések a 9. századi szlávság jelenlétének emlékei lehetnek. A történeti folyamatot akként rekonstruálhatjuk, hogy a 9. században a szlávság adott nevet a Tisza mente több pontjának (Csongrád, Kanizsa), a Tisza egyik holtágának (Kurca), halastavának (Osztóra), sőt alapos feltevés szerint maga a Tisza név is — amely ősi indoeurópai eredetű folyónév — szláv közvetítéssel került a magyar nyelvbe. A szlávok tehát a térségben a Tisza mindkét partján megtelepedtek. Könnyen lehet, hogy az ide 825 táján benyomuló bolgár-törökök elsősorban Csongrád várát foglalták el, és itt építették ki regionális központjukat. Ha ezt közvetlen módon nem is lehet bizonyítani, sokat nyom a latban, hogy a bolgárokra (bolgár-törökökre) utaló Nándor helynév kettő is maradt ránk a Tisza e szakaszán, az egyik Nándortó alakban Csongrádtól délre, a másik Nándord formában Csongrádtól északra. Mivel mindkét Nándor helynevünk 1075. évi oklevélből való, nagy valószínűséggel visszavezethetjük a honfoglalás előtti időre, ugyanis a magyarok megjelenése és a terület általuk történt birtokbavétele után számottevő bolgár betelepedésről az 1075-ig terjedő időszakban nem tudunk. Ez az etnikai helyzet, hogy tudniillik 825-öt követően laza bolgár uralom alatt — amely Csongrád földvárának katonai birtoklásából és a vár környékére helyezett nándor (bolgár) katonaság jelenlétéből állt — szlávok és a szlávokhoz hasonuló avarok éltek, minden bizonnyal a 9. század végéig fennmaradt. Mindenesetre a 870-es évekből van írott forrásunk arra, hogy az abodrit nép valahol a Tisza alsó folyása