Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

CSONGRÁD MEGYE

Erdeje kevés volt, inkább a ligetes steppe megjelölés illik rá, vagyis a füves pusztaságot bokros-fás ligetek tarkították. Miközben a nagy folyók közelében rengeteg vízfolyás, holtág, morotva létezett, a Mezőség közepe vízben igen szegény volt, voltaképpen egyetlen „folyó" szelte át kelet-nyugati irányban (amerre az asztallap simaságú terület a zarándi hegyektől a Tisza medre felé lejtett, s amilyen irányban a három Körös és a Maros is folyt), a Szárazár, amely — nevéből is kitetszik — hol telítődött vízzel, hol kiszáradt. Emellett a mélyedésekben, főleg hóolvadás, nagy esőzések után, alkalmi tavak, állóvizek alakultak ki. A Tiszától nyugatra eső terület (amelyet Duna-Tisza közének nevezünk) — a Tisza medrét kísérő rétségi, árterületre kiterjedő sáv kivételével — homokos talajú volt, még kevésbé kedvezett a vizek összegyűlésének, vízfolyások létrejöttének. Időszaki tavak — főleg ún. szikes tavak — kialakulhattak, de igazán számottevő folyó vagy patak itt nem létezett. A homokon bizonyos faféleségek megéltek, és — az eltérő talajadottság ellenére — ez szintén steppei tájnak minősült, ám nem ligetes, hanem inkább fátlan steppének. Az 1100-1200 évvel ezelőtt az e térségben megfordult ember tehát egy szeszélyesen kanyargó, nagy árterülettől kísért folyót talált itt (amely folyásának legtöbb pontján inkább elválasztott és nem összekötött), valamint ligetes steppét termékeny feketefölddel a Tisza keleti és fátlan steppét homokos talajjal a Tisza nyugati partján. A megye születése előtt A csongrádi térség történetét — úgy tűnik — mégsem célszerű a magyarok itteni megjelenésével kezdeni, mivelhogy már 800 körül lezajlottak itt olyan jelentős változások, amelyek később is éreztették hatásukat. A 8-9. század fordulója táján a Kárpátmedence nyugati részében a frankok, keleti felében a bolgárok megdöntötték a 6. században létrejött Avar Kaganátust. A 9. század első évtizedeiben a Tiszától nyugatra eső területen még laza frank fennhatóság érvényesült. Az ide ekkor nagy számban betelepülő szlávok (abodritok) a 810-820-as években még elküldték követeiket a frankok aacheni udvarába, hogy ajándékokat vigyenek, illetve utóbb a terjeszkedő bolgárok ellen támaszt nyerjenek. A frank segítség azonban elmaradt, így a bolgárok terjesztették ki fennhatóságukat a Tisza mindkét partjára e térségben. 825 táján bolgár hadjárat során valahol e partszakaszon fúlt a Tiszába egy bolgár főember. Ha tehát a 9. század nagyobbik részében bolgár (bolgár-török) érdekek érvényesültek is a Tisza e szakaszán, a lakosság zömét a pusztító hadjáratokat átvészelő avarok és az egyre nagyobb számban bevándorló szlávok tehették ki (miközben az avarok tömegesen veszthették el törökös nyelvüket, s mind nyelvileg, mind más vonatkozásban hasonulhattak a szlávokhoz). Az avaroknak, a szlávoknak és a bolgároknak a Tisza mellett sajátos módon helynévi nyomuk maradt. A Csongrádtól északra eső Tisza-szakaszon (ez nem tartozott a későbbi Csongrád megye kebelébe) ma egy Tiszavárkony nevű falu található. Ennek eredeti neve — Várkony — az avarok egyik nevét őrizte meg, amely bizánci görög forrásokban uarkhon(itai) alakban szerepel. Mutatnak bizonyos nyomok arra,