Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

CSONGRÁD MEGYE

CSONGRÁD MEGYE Földrajzi viszonyok Csongrád megye a Kárpát-medence (a régi Magyarország) közepén, a mai Magyarország délkeleti szegletében terül el. Valójában nem földrajzi tájegység, hanem történeti fogalom, azt a területet jelöli, amelyen közel ezer esztendővel ezelőtt Csongrád megye létrejött. Ha e térséget a földrajz nyelvén akarnók leírni, bizonnyal első helyre a Tisza folyót kellene tennünk. A Tisza — a Duna bal oldali mellékfolyója — észak-déli irányban keresztülfolyt és ma is keresztülfolyik Csongrád megye területén. Csongrád tehát a Tisza két partjára kiterjedő terület. A Tisza két partja azonban két, egymástól élesen elütő tájegységet jelent, noha mindkét partja síkvidéki, alföldi vidék, az Alföld vagy Nagyalföld földrajzi táj része. A Tisza bal partján két jelentós folyó ad keretet e térségnek, északon a Hármas-Körös (ennek a Tiszába torkollásánál fekszik a névadó Csongrád település), délen pedig a Maros (ott, ahol a Maros a Tiszába szakad, terül el a megye sok évszázadokon át és ma is legjelentősebb városa, Szeged). A legkorábbi időben Csongrád megye északon túlnyúlt a Hármas-Körösön, délen viszont nem érte el a Maros vonalát. Mind Csongrád, mind Szeged a Tisza folyó jobb partján fekszik (tehát mintegy szemben a Körös, illetve a Maros torkolatával). Hogy az eredeti Csongrád település is a jobb parton feküdt volna, a Tisza partvonal változásai, a sok, egymással összefüggő holtág miatt nem bizonyos. Csongrád megye legrégibb területe a jobb parton valamivel túl terjedt a Körös és a Maros képzeletben nyugat felé meghosszabbított vonalán. Azaz Csongrád megye területének nagyobbik része a folyó jobb partjára esett, míg sokszorta kisebb része a bal partra (mára megfordult a helyzet, a mai megye nagyobbik része terül el a bal parton.) A Tisza a szó kettős értelmében is éles határt vont a megye két része közé. Egyfelől széles medrű, tekintélyes folyóvíz, amely önmagában megnehezíti a két part közti összeköttetést. Ugyanakkor végig a középkorban és az újkor jó részében nagy kiterjedésű árterület tartozott hozzá, amely időjárási viszonyok alakulásának függvényében telt meg vízzel. A lomha folyás, a sok kanyar, a kiterjedt ártér eredményezte, hogy holtágak kísérték a folyó fő folyását, helyenként akár 10 km szélességben is, s ezek száraz lábbal nem járható vízi világot teremtettek a két part mentén. Ennélfogva a két part közti biztonságos közlekedés csak ott volt lehetséges, ahol kiemelkedő partszakaszok, domborulatok, afféle hídfőállások biztosítottak sokkal rövidebb (2-5 km szélességű) átkelést a folyón és holtágain. A megye későbbi történetében igen nagy fontosságra jutottak azok a helyek, amelyek ezen átkelők (révek) közelében feküdtek. A Tisza annyiban is elválasztotta a két partot egymástól, hogy ott élesen eltérő talajadottságok uralkodtak. A bal parton, a Tiszától keletre (a közkeletű elnevezés szerint: a Tiszántúlon) löszhátság terül el, a Mezőség, amely termékeny vidék volt, az eurázsiai steppe része.