Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

BÉKÉS MEGYE

pusztítsa el, égesse fel a falvakat. A tragédia 1566 nyarán teljesedett be. Miközben II. Szulejmán szultán Szigetet (Szigetvárt) ostromolta, Pertaf pasa Gyulát vívta meg. A Miksa király által segítséggel hitegetett, de végül is támasz nélkül maradt, egyedül hagyott gyulai védők — akiknek sorában (jellemző módon) szinte egyetlen Békés megyei nemes sem volt — hősiesen harcoltak. Idegen, messzi földről idekerült zsoldosok ontották vérüket a várért, a megyéért, az országért. Amikor nyilvánvalóvá vált a királyi segítség távolmaradása, az Istvánffy Miklós (1538-1615) — és több kortárs-történetíró — által alaptalanul gyávának, hitszegőnek és árulónak minősített Kerecsényi feladta a menthetetlenül pusztulása elé néző várat. A várvédők 1566. augusztus 30-án aláírták a vár feladásáról szóló szerződést, majd szeptember 2-án elhagyták Gyulát. Ezzel megyénk történetének új, török hódoltság kori szakasza vette kezdetét. TÁJÉKOZTATÓ IRODALOM [A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban. Szerk. Blazovich László. Délalföldi Évszázadok. 9. Szeged 1996.] Békés vármegye. Szerk. Márkus György. Bp. é. n. BÉvk. [BLAZOVICH LÁSZLÓ: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje. Dél-alföldi Évszázadok. 1. Békéscsaba-Szeged 1985.] Cs. I. 645-664. Gy. I. 493-515. HAAN LAJOS: Békés vármegye hajdana. Pest 1870. KARÁCSONYI JÁNOS: Békésvármegye története. I—III. Gyula 1896. OBMT. SCHERER FERENC: Gyula város története. I. A földesúri város. Bp. 1938. Megjelent: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében. Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból. 9. Békéscsaba 1981. 9147. (elszórtan).