Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

BÉKÉS MEGYE

hez jutó gyulai vár megépítése. A várépítés 1403-1405 között megindulhatott, mert míg 1403-ban Gyula csak mint birtok (possessio) szerepelt, addig 1405-ben — egy, a feudalizmusra oly jellemző hatalmaskodási ügy kapcsán — gyulai várnaggyal találkozunk. A gyulai várról az első említés 1445-ből való. Ekkor a Marótiak által épített várkápolnát szentelték fel. A gyulai vár legkorábbi részei tehát 1445-ben már bizonyosan állottak. A várral, ferencrendi kolostorral rendelkező uradalomközpont, Gyula mezővárosi fejlődésének biztos mutatója az iparűzők megjelenése a városban. Hogy Gyulán az 1420-as években — bizonyára más foglalkozások mellett — az ötvösség is képviselve volt, azt onnan tudjuk, hogy Albrecht Dürer, a nagy német festőművész nagyapja, Antal Gyulán tanulta ki az ötvösmesterséget. A Zsigmond király kegyét élvező Marótiak 1403-at követően az uralkodótól nyert további adományokkal is gazdagították gyulai uradalmukat. így jutottak 1404-ben újabb Békés megyei javak birtokába, amelyeket Zsigmond a megyében régóta birtokló Zsámbokiak egyik ágát képező Veérektől vett el hűtlenségük miatt. A Marótiak a birtokcserét is ingatlanaik egy központ köré történő csoportosítása szolgálatába állították. A Gyula központú uradalom további kiépítése irányában ható tervszerű tevékenységüket mutatja az egri egyházzal 1446-ban lebonyolított csere. A Marótiak megjelenése Békés megyében, az Ábrahámfiak gerlai uradalmának szomszédságában egy csapásra kiváltotta az e vidéken őshonos Ábrahámfiak féltékenységét a nagyméretű uradalom birtokába került s azt szívósan továbbépítő Marótiakkal szemben. A két Békés megyei uradalom birtokosai közötti feszültségek a feudális társadalomban szokásos hatalmaskodások formáját öltötték. 1419-ben Maróti János panaszolta be Zsigmond király előtt az Ábrahámfiakat. Éppen fél évszázaddal ezt követően, 1469-ben viszont az Ábrahámfiak éltek panasszal Mátyás király előtt a Marótiak által kárukra elkövetett hatalmaskodás ügyében. A Maróti és az Abrahamfi család rivalizálásának a Marótiak 1476-ban történt kihalása vetett véget. A Marótiak magva szakadtával nagy kiterjedésű és jól kiépített gyulai uradalmuk a királyra szállt vissza. Mátyás király még ugyanebben az esztendőben kiváltságokat biztosított az uradalomközpont szerepét betöltő Gyula városának (civitas), illetve polgárainak és kereskedőinek. E privilégiumnak mind elvi állásfoglalást (arenga), mind pedig gyakorlati intézkedést (disposítio) tartalmazó része jól mutatja Mátyás várospártoló politikáját. Gyula városa és a gyulai uradalom hat évig maradt a király kezében. Mátyás 1482-ben — természetes fia hatalmát, erejét növelendő — Corvin Jánosnak adományozta a nagy kiterjedésű gyulai birtoktestet. Mátyás király 1484-ben váratlan, de saját szempontjából indokolt lépés megtételére szánta el magát: az országgyűlés a rendek megkerülésével rendeleti úton Gyula várának mindenkori várnagyaira ruházta Békés megye főispáni tisztjét. Ezzel az intézkedéssel vette kezdetét megyénkben a hatalmi eliteknek a Jagelló-korban (1490-1526) még fokozódó erősségű csatározása. A közelebbről meghatározhatatlan időben keletkezett szentandrási uradalom törzsbirtokait, Szentandrást, Szentetornyát és Csabacsűdöt Zsigmond király élete utolsó éveiben Hunyadi Jánosnak adományozta. E birtokokat Hunyadi János több ízben újabb szerzeményekkel gyarapítatta. Hunyadi János megyénk területén jelentékeny nagyságú uradalmat hagyott örökül fiára. Mátyás e javadalmak egy részét 1463-ban anyjának,