Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

BÉKÉS MEGYE

Szilágyi Erzsébetnek ajándékozta. Szilágyi Erzsébet 1484-ben bekövetkezett halálával a birtokok Mátyás királyra szálltak, aki még abban az évben fiának, Corvin Jánosnak adta azokat. Egy rövid időszakra tehát a megye két tekintélyes uradalma, a gyulai és a szentandrási, Corvin János kezére került. Ennek hasznát azonban Corvin János nem tudta a maga és a Hunyadi család számára kamatoztatni, mivel számos birtokon rövid soron túladott. így a szentandrási uradalmat meg apjának halála, azaz 1490 előtt eladományozta a dobozi Dánfiáknak. Ugyancsak számos ingatlant örökített el a gyulai uradalom birtokainak sorából is: 1496-ban Berényt adta oda egyik gyulai várnagyának, Derencsényi Péternek. Corvin János nagyvonalú adományait nem kizárólag a herceg fiatal kora, tapasztalatlansága magyarázza, hanem részint a 15. század végének általános politikai helyzete, részint pedig Corvin János megyebeli pozíciója. A parasztság helyzete a korábbiakhoz képest romlott, erősödtek a refeudalizációs tendenciák, hiányoztak a békés termelőmunka feltételei. A telkek felaprózódtak, nagy méreteket öltött a pusztásodás, a népesség száma csökkent. Az anarchia, a pártharcok, valamint a vidékünkön is erősen érezhető pénzhiány mind arra kényszerítették Corvin Jánost, hogy híveit és alkalmazottait természetben, földbirtokokkal jutalmazza. Corvin János Szlavóniában élt, s noha a gyulai uradalom tulajdonosa volt, politikai értelemben nem volt beleszólása annak a megyének az irányításába, amelynek jó része földesúrként neki szolgált. Corvin János adományai azt a célt is szolgálták, hogy megerősítse politikai befolyását Békés megyében. Törekvése végül is célhoz ért, Kinizsi Pál, majd Somi Józsa után 1498-ban Corvin János elnyerte Békés megye főispáni méltóságát. A hercegnek a gyulai uradalma és a Békés megyei ügyek iránti fokozódó érdeklődése, valamint az általános politikai helyzet adja magyarázatát annak, hogy Corvin János 1496-ban kiváltságlevelet bocsátott ki Gyula mezővárosa számára. A 15. század végi gazdasági, társadalmi változások és politikai csatározások nem kedveztek a városi fejlődésnek, ugyanakkor a Corvin János által Gyulának adott privilégiumtól nem lehet elvitatni azt a szándékot, hogy Gyulát kimenekítse abból a megalázó helyzetből, amelybe a gyulai uradalom tiszttartóínak és birtokkezelőinek túlkapásai következtében jutott, s a mezőváros számára biztosítsa a további fejlődéséhez szükséges feltételeket. A pénzhiány legszembetűnőbb jele vidékünkön a korábban létrejött uradalmak hanyatlása, birtokállagának csökkenése a 15. század végétől kezdődően. Corvin János a gyulai vár elöljáróit, elsősorban várnagyait rendszeresen birtokokkal fizette ki pénz helyett (így került pl. Fábiánsebestyén 1497-ben az enyingi Törökök, gyulai várnagyok kezére). A négy birtokból (a Körös menti Sima, Simasziget, Csejt és Félhalom birtokokból) álló simái uradalom tulajdonosai, a Simaiak is a 15. század végén adták vagy zálogosították el uradalmuk egy részét, továbbá a leánynegyedet pénzben nem tudván kiadni egyes birtokrészek a Simái családba benősült „idegenek" kezére jutottak. Súlyos pénzhiány gyötörte az Ábrahámfiakat is. Ezen oly módon kívántak enyhíteni, hogy sorra-rendre elzálogosították gerlai uradalmukhoz tartozó birtokaikat. Ennek kapcsán egyes birtokok örökre elvesztek az Ábrahámfiak számára. 15. század végi adatok szerint elsősorban a muronyi (vagy körösladányi) Veér család jutott időlegesen — utóbb véglegesen — a gerlai uradalom egyes részeinek birtokába. A 15. század végén a belső bajok mellett újra fenyegetően lépett fel a török. Az 1498. évi 16. tör-