Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

BÉKÉS MEGYE

BÉKÉS MEGYE A megye születése előtt Mint minden táj vagy közigazgatási egység, így a később Békés megyévé szerveződő vidék, illetve Békés megye legrégibb történetét is szükségszerűen sűrű homály fedi. Hogy a terület régtől, az emberi történelem hajnalkorától fogva lakott volt, arról nem az írás betűi, hanem a régészeti leletek, maradványok szólnak. Sajátságos módon az egykori életről a holtak „beszélnek", az egykor itt éltek csontvázai, használati tárgyai. Még ama tényt is, hogy a 9. század végi honfoglalás során a magyarok e vidéket szintén birtokukba vették, a régészeti ásatások eredményei, leletei bizonyítják, noha a Körös vidéki honfoglalás eseményeiről már írásos — igaz, ez esemény után három évszázaddal íródott és erősen kétes forrásértékű — mű is tájékoztat: Anonymus regényes Gesta Hungaroruma. Bizonyosra vehető, hogy a félnomád [újabb kutatás szerint nomád] életmódot folytató honfoglaló magyarok törzsenként telepedtek meg. A Körösvidék (a későbbi Békés megye) magyar megszállását a 10. század közepén egykorú és feltétlen hitelű görög forrás bizonyítja. A kútfő alapján azonban lehetetlen meghatározni, hogy a Körös-Maros-Tisza vidékén a magyarok melyik törzse szállt meg. Ali. század első évtizedeiben mindenesetre két törzsfő (Ajtony és Vata) osztozott a mai Békés megye területén. Lehet, hogy ezek elődei már a 10. század közepén ugyanitt gyakoroltak fennhatóságot, de ez közvetlenül nem igazolható. Ajtony állítólagos ősének bolgár eredete arra utalhat, hogy a törzs korábban jó bolgár kapcsolatokkal rendelkezett. Amikor azonban 1002 táján a bizánciak elfoglalták Észak-Bulgáriát, egyebek mellett a bulgáriai Bodony (azaz a Duna parti Vidin) várát is, Ajtony törzsének szállásterülete az Al-Duna vonalán közvetlenül a Bizánci Császársággal lett határos. Ajtony a bizánciak felé tájékozódott, az immár göröggé vált Vidinben vette fel a kereszténységet politikai érdekből. Bizánci támogatást élvezve számottevő uralmi bázist alakított ki, amelytől bizonyos államszerű ismérveket sem lehet megtagadni. [Ujabban ezt törzsi államnak nevezik.] Forrásaink egybehangzóan kiemelik, hogy a szintén a feudális állam kialakításán munkálkodó, ám a latin rítus szerinti kereszténységet terjesztő I. (Szent) István királlyal (997-1038) mindenben szembeszegült. Az eltérő orientációjú, de egyaránt saját hatalmuk kiterjesztését szorgalmazó uralmi központok között nyílt összecsapásra került sor. A legvalószínűbb keltezés szerint az 1020-as évek vége felé Ajtony fegyveresen alulmaradt Istvánnal szemben. Istvánnak Ajtony felett aratott győzelmét követően a legyőzött törzsfő területén királyi megye jött létre, amely nevét első ispánjáról, az Ajtony ellen győztes Csanádról kapta. Az állami szervezéssel együtt haladt a latin rítusú kereszténység intézményeinek kiépítése. Csanád a Marosvárott levő görög (bazilita) szerzeteseket az általa Oroszlámoson alapított monostorba helyeztette át. Ajtony egykori területén 1030-ban jött létre a marosvári (csanádi) püspökség, amelynek első püspöke az itáliai származá-