Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

BÉKÉS MEGYE

sú Gellért lett. A püspökség kialakulásával nagy lendületet vett a pogány népesség keresztény hitre térítése. A csanádi püspökség területén a pogányok mellett nagy számban éltek bogumil eretnekek is, akik azt követően, hogy 1018-1019-ben egész Bulgária bizánci fennhatóság alá került, tömegesen hagyták el bulgáriai lakhelyüket, s Ajtony szállásterületén leltek otthonra. E jobbára szláv etnikumú népelemek a keleti egyházhoz tartozó ortodox keresztények voltak, akiknek körében elterjedtek a Bulgáriában a 10. században jelentkező bogumil eretnekség tanai. A Gellért által képviselt és terjesztett latin rítusú kereszténység számára kétszeres veszélyt jelentett ez az eretnekség. Nem véletlen, hogy Gellért püspök — a legnagyobb valószínűség szerint 1044-ben — önálló és nagy terjedelmű teológiai művet írt, amelyben utalt arra, hogy az eretnekek mellett gondot kellett fordítania az új hit terjesztésére, a pogányok megkeresztelésére. Amilyen mértékben nyomon lehet kísérni a mai Békés megye déli sávjának történetét a 11 század első felében, s képet lehet alkotni Ajtony bukását követően Csanád megye és a marosvári (csanádi) püspökség kialakulásáról, olyan mértékben bizonytalan és ellentmondásosan értelmezhető a mai megyeterület többi részének e korbeli históriája. A mai megyeterület északkeleti sávja a középkorban Bihar megyéhez tartozott, keleti pereme Zaránd megyéhez, míg a fennmaradt terület a történeti Békés megyének számított (5. térkép). Ellentétben Csanád megyével, sem Bihar, sem Zaránd, sem pedig Békés megye kialakulásának módját és időpontját nem ismerjük. Anonymus a magyar honfoglalás eseményei kapcsán kerek elbeszélést ad az Árpád vezérrel szembeszegülő Mén-Marót bihari vezérről, aki végül is meghódolt Árpádnak, leányát pedig Árpádnak a fia, Zolta nyerte feleségül. Ennek elmondása kapcsán tett említést a névtelen jegyző Zaránd megyéről is. P. mester e tudósítása azonban nem minősül hiteles információnak. Megbízható forrásból értesülünk arról, hogy a 11. század közepén a Békés várában székelő Vata egy pogány színezetű mozgalom élére állt. A Vatától leszármazó és a forrásanyagban a 13. század elejétől kezdve szereplő Csolt úri nemzetség birtokviszonyaiból és közszerepléséből arra lehet következtetni, hogy Békés megyén kívül éppen Biharban és Zarándban is volt érdekeltsége a nemzetségnek. Feltehető, hogy az 1046. évi mozgalom élén álló Vata fennhatósága sem csupán a későbbi, történeti Békés megyére terjedt ki, hanem esetleg Biharra és Zarándra is. E három megye szoros kapcsolatára enged következtetni, hogy — a Zaránd megyei zsombolyi esperesség kivételével — e megyék területe alkotta a bihari (utóbb váradi) püspökség területét. Hajdani együvé tartozásuk emlékét még 1203. évi oklevél is őrzi. Elképzelhető, hogy Vata nem nemzetségfő, hanem nagy területet uraló törzsfő volt, akit társadalmi állása és hatalma alapján Ajtonyhoz hasonlíthatunk. Mutat nyom arra, hogy Vata és társai felkelésüket megelőzően már keresztények voltak. 1030-at követően bizonyosan érződött a csanádi egyházmegyében Gellért irányításával folyó térítő tevékenység hatása Vata szállásterületén. Ugyanakkor északnyugati irányból, Szolnok megye területéről is érhette térítő akció a Vata fennhatósága alatti vidéket. Tény, hogy a Vata vezette mozgalom egyik epizódjaként vesztette életét a kereszténység terjesztésében részt vevő Szolnok ispán, aki a Békéssel szomszédos Szolnok megye első ispánja és névadója lehetett. A Vata vezette mozgalom leírása kapcsán forrásunk két alkalommal is eretne-