Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

AZ ALFÖLDI MEGYÉK KIALAKULÁSA

alapon a két intézményt nem lehet megkülönböztetni, További zavar forrása, hogy a vármegyének és a várispánságnak — noha vitathatatlanul kétféle intézménynek számított — nem volt két tisztikara. Mivel létezett néhány olyan várispánság, amelynek vára körül nem alakult ki megye, így meg lehetett állapítani, hogy tisztikarral a várispánság rendelkezett, a vármegye nem. A vármegye vezetése azonos volt a várispánság vezetésével. A kétféle szervezet élén egyetlen ispán (latinul comes) állt, ez a várispán volt, aki egyszersmind vármegyei ispán is. Ez nyomatékosan húzza alá azt, hogy a várispánság és a vármegye sajátos kapcsolatban állt egymással: várispánság létezhetett vármegye nélkül, de vármegye nem jöhetett létre várispánság nélkül. (Az Alföld esetében azonban ennek a kérdésnek nincs gyakorlati jelentősége, ugyanis itt vármegyét nélkülöző várispánság nem alakult ki, más szavakkal: minden alföldi vármegye mögött várispánság állt.) A vármegye és a várispánság imént vázolt kettőssége, illetve a vármegye mögött álló várispánság nyomatékosan húzza alá a vár fontosságát a korai igazgatási szervezetben. A vár szinte kizárólag földvár volt. Korábban általában úgy vélték, hogy már a honfoglaló magyarok építettek a Kárpát-medencében a 9. század végétől kezdve földvárakat, az újabb kutatás azonban ezeket legkorábban a 10. század utolsó harmadától, Géza fejedelem idejétől keltezi. Ugyancsak változott a vélemény a földvár megítélését, építési technikáját illetően, annak függvényében, hogy egyre több ilyent tártak, tárnak fel a régészek (eddig mintegy 30 Árpád-kori „földvárban" folytak archeológiai kutatások). Régebben árok és sánc kombinációjának tekintették a földvárakat, vagyis úgy vélték, hogy a földvár építői egyszerűen felhányták, felmagasították a földet. Ezzel szemben a sáncátvágások, a földvár belső szerkezetének vizsgálatai bizonyították, hogy az erősség sokkal komolyabb szerkezetű volt: vázát gerendákból, fatörzsekből kazetta-, illetve rácsszerűen alakították ki, közeit földdel kitömték, masszívabb anyagokkal (kővel, agyaggal) megerősítették. Külső benyomásra földvárnak tűnt, hiszen a faszerkezetet valóban földhányás ölelte körül, a várnak földből álló sáncai voltak. Kiderült az is, hogy számos Árpád-kori földvár előzményének őskori erődítmény tekinthető, amelyet a magyarok többé-kevésbé átalakítottak. Ami mármost az egyes alföldi vármegyék (várispánságok) kialakulását illeti, a kutatás két irányból közelítette ezt meg, az írott források és a régészeti ásatások irányából. Az írott kútfők comitatusokról, comesekről, várbirtokokról, várnépekről szólnak, az ásatások várakkal ismertetnek meg. Jelenleg még számos ponton nincs összhang a kétféle vizsgálat révén adódó eredmény között. Ez számos okkal magyarázható. Az írott források legtöbbször évtizedekkel vagy egy-két évszázaddal a megye létrejötte utáni időből maradtak ránk, s nem a megye megszületéséről, hanem annak fennállásáról tudósítanak. Ebből a kialakulás idejére és mikéntjére visszakövetkeztetni csak bonyolult eljárások (pl. a már említett főesperességek területi vizsgálata) révén lehet, akkor sem teljes bizonyossággal. Az ásatások viszont mindössze „elméletileg" nyújtanak a kérdéskör megoldásához nagy segítséget. Mert a tételnek csupán egyik fele igaz: vármegye (várispánság) nem jöhetett létre vár nélkül, a fordítottja végképpen nem: nem minden, erődítménnyel rendelkező hely lett vármegyei központ. Egy-egy feltárt, kazetta- vagy rácsszerkezetű földvárra tehát nem volt „ráírva", hogy milyen rendeltetéssel használták. További gond, hogy e földvárak egy része a mai napig nem került