Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

AZ ALFÖLDI MEGYÉK KIALAKULÁSA

elő. Ez tág teret biztosított a találgatásoknak attól kezdve, hogy a földvár az évszázadok során nyomtalanul elenyészett, egészen azzal bezáróan, hogy az erősség soha nem is létezett. Magam, mint írott forrásokkal dolgozó történész, nem kételkedem abban, hogy mindazok a várak (földvárak), amelyeket az Árpád-korban oklevelek, krónikák említenek, valóságosan léteztek, legfeljebb még nem bukkantak elő, aminek a pusztuláson kívül pl. az is oka lehet, hogy a régészek rossz helyen keresik azokat. Külön nehézség forrása a földvárak régészeti eszközökkel való keltezésében megnyilvánuló bizonytalanság. Az alábbiakban az alföldi vármegyék kialakulásának bemutatásakor a 11. század közepi egyházkormányzati viszonyokból indulok ki, ezt egy térképen illusztrálom (1. térkép); a középkor korai századai alatt az egyházigazgatás térségi kereteiben ugyanis érdemi változás nem történt. Korántsem így áll a helyzet a vármegyék vonatkozásában. Az itt lezajlott jelentős területi (és tartalmi) átrendeződés miatt három időmetszettel kell dolgoznom, a 11. század közepivel, a 12. század közepivel és a 14. századival (értelemszerűen minél korábbi a vizsgált kor, annál több a bizonytalanság). A három időpontra vonatkozóan szintén egy-egy térképvázlatot mellékelek (2-4. térkép). Ami a grafikus ábrázolásról leolvasható (elsősorban a földrajzi fekvés), azt szóban nem mondom el. Az időről időre változó viszonyok felvázolásánál saját, írott forrásokra támaszkodó kutatási eredményeimet részesítem előnyben, de a régészeti kutatások megállapításaira röviden szintén kitérek. Az Alföld területe hat egyházmegye — a kalocsai (utóbb bács-kalocsai) érsekség, továbbá az egri, az erdélyi, a csanádi, a bihari és a váci püspökség — között oszlott meg (1. térkép). Ezek létrejöttének időpontja meghatározó jelentőségű az alföldi megyék megszületésének dátuma szempontjából, méghozzá oly módon, hogy az egyházmegye felállítása általában megelőzte a vármegyék megszervezését, vagy párhuzamosan együtt haladt azzal (kevésbé valószínű, hogy a vármegye korábban alakult volna az egyházmegyénél). A hat egyházmegye közül mindössze egynek (a Csanádinak) ismerjük pontos alapítási idejét, mivel egy korai keletkezésű forrásunk megőrizte Csanád első püspöke, Gellért püspökké szentelésének évét, az 1030. esztendőt. A másik öt esetben feltevésekre kényszerülünk. Magam úgy gondolom, az erdélyi püspökség valamikor 1003 után, Kalocsa és Eger egyházmegyéje egyaránt 1009 táján született meg, míg Vác és Várad püspöksége Szent István uralkodásának vége felé vagy Péter király korában, tehát az 1020-as évek második felétől az 1040-es évek közepe közti időben létesült. Az Alföld területén vizsgálódásaim szerint 1050 táján 11 vármegye (várispánság) létezett (2. térkép), ezek közül hat (Bodrog, Bács, Szabolcs, Csanád, Szolnok, Csongrád) teljes egészében alföldinek számít, míg ötnek (Újvár, Zemplén, Zaránd, Bihar, Nógrád) csak egy része feküdt az Alföldön. A kalocsai érsekség területén Bodrog és Bács tekinthető korai alapítású vármegyének. Bodrog vármegye meglétét biztos hitelű írásos adatok az 1140-es évekből és 1156-ból igazolják. A bodrogi földvárról nincs semmi érdemi információnk, feltevés szerint a Monostorszeg (ma Backi Monostor a Vajdaságban) mellett a Dunához simult erősséget a Duna mederváltozása már évszázadokkal ezelőtt elmosta. Bács megye első említései 1071-ből és 1111-ből valók. A Mosztonga szigetén levő bácsi (ma Bac a Vajdaságban) romos várban két ízben is