Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
„HORTHY LEGSZEBB KATONÁJA VOLTAM..." BEVEZETŐ MILENKO PALIC VISSZAEMLÉKEZÉSÉHEZ
nem tette ki az összlakosság felét, az új határok mentén azonban zömében magyarlakta területek is az utódállamokhoz kerültek. Ez meghatározta a Horthykorszak külpoliti kai irányvonalát és természetesen a belpolitikára is hatással volt. A döntés sokkolta a magyar társadalmat, nem volt olyan politikai irányzat, amely programjából kihagyhat ta volna a revíziós törekvést. A nemzeti önállóság sokak számára vágyott cél volt, de még a Habsburgellenes hagyományt ápolók sem így gondolták. A területi revízió kér dése az egész társadalmat foglalkoztatta. Két alapvető elképzelés fogalmazódott meg: a szélsőséges „mindent vissza" alapú, amelyet a hivatalos politika sohasem képvisel hetett, és az etnikai alapú, amely a határok mellett egy tömbben élő magyarságot kap csolta volna újra az anyaországhoz illetve lakosságcserével vagy más módon valósítot ta volna meg a Kárpátmedencei magyarság egy államban való egyesítését. Ezt békés úton, nagyhatalmi garanciával lehetett volna csak tartósan megoldani. A harmincas években megváltozó világpolitikai helyzetben a magyar politikusok nagy része egy vélt érdekazonosság alapján Németországban találta meg legfőbb szö vetségesét. A békerendszer megbontása, az etnikai revízió valóban lehetett volna kö zös cél — csakhogy Hitler nem csupán az első világháború utáni békefeltételek meg változtatására, etnikai határkiigazításokra, hanem új világrend kialakítására törekedett, így nem szándékozott revíziós terveket támogatni. 1 1938tól változott a helyzet, a ma gyar revíziós törekvések megkapták Németország és Olaszország támogatását. Politi kai bukáshoz vezetett volna, ha egy magyar politikus visszautasítja a területvisszacsa tolás lehetőségét. Ez kezdetben tárgyalásos úton, német és olasz döntőbíráskodással ment végbe, így 1938 novemberében az első bécsi döntés következtében visszacsatol ták a Felvidék déli, 84%ban magyarok lakta sávját, 11 927 km 2nyi területet 1 millió 60 ezer lakossal. 1939 tavaszán Kárpátalja visszavétele már katonai megszállással, né met támogatással történt, ekkor 12 000 km 2 tért vissza kb. 700 ezer lakossal, akiknek legfeljebb 10%a volt magyar. Teleki Pál emiatt széleskörű autonómiát akart biztosíta ni a területnek, de tervét sajnos nem tudta megvalósítani. 2 1940 augusztusában a második bécsi döntés következtében visszacsatolták Észak Erdélyt és a Székelyföldet. Ez 43 000 km 2t jelentett 2,5 millió lakossal, akik között több mint 1 millió román volt. Ugyanakkor DélErdélyben 400 ezer magyar maradt a román területeken. Bár az erdélyi kérdést még nem tekintették lezártnak, a magyar közvélemény ezután a Délvidék felé tekintett várakozással. A környező államok közül, melyekkel szemben Magyarországnak területi köve telése állt fenn, Jugoszlávia megítélése volt korábban a legkedvezőbb. Horthy egy 1935ös megjegyzése is utal erre: „...a baráttól nehezebb területeket visszakövetelni, mint az ellenféltől". 3 Újpétery Elemér diplomata 1939re vonatkozóan a következő, elfogultságról árulkodó sorokat írja: „Rasics [ti. a jugoszláv követ — P. J.] karaktere majdnem magyarnak volt nevezhető. Szeretett mindent, ami szép és jó. Jókedvű, nyílt ' Hitler 1938 tavaszán, az Anschluss után elmondott bécsi beszédében — Dalnoki Veress Lajos idézi — is egyértelműen fogalmazott: „Márpedig ezt a háborút germánjaimmal egyedül és kizárólag az ő érde kükben fogom megvívni és nem óhajtok más népek szószólója lenni." Dalnoki Veress Lajos: Miért nem si került a „kiugrás"? München, Új Látóhatár 1970/2. 157. 2 Forrás: ROMSICS IGNÁC: Magyarország története a XX. században. Budapest, 1999. 244245. A továbbiakban: ROMSICS. 3 Náray Antal visszaemlékezése. 1945. Budapest, 1988. 43.
