Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
VISSZAEMLÉKEZÉS A VILÁGHÁBORÚ ÉVEIRE (1941-1945)
Moldvában vagyunk, a Dunadeltától valamivel északabbra, a Feketetenger közelé ben. Egy Foksány 85 nevű városban állapodtunk meg, s szállhattunk ki a vagonokból. Egy nagyobb táborba vezettek bennünket, ahol rengeteg barakk volt, s az egész létesít mény dróttal volt körülkerítve. Mindez közvetlenül Újév előtt történt — 1945. Teljes hat hónapon át maradtunk itt — 1945. június végéig. Mi jugoszlávok (munkások) a tábor egy külön barakkjában lettünk elszállásolva. Az azonban semmiben sem különbözött a többitől. Mégis úgy gondoltuk, ez annak az első jele, hogy másképpen fognak bennünket kezelni, mint addig. Ez a folyamat azon ban jó sok időt vett igénybe, hogy aztán minden várakozásunkat felülmúlva tetőzzön be. A táborba érve először is mindannyiunk haját lenyírták (teljesen kopaszra), a ru házatunkat, a fehérneműt is beleértve, fertőtlenítették, közben mi meleg vízben letu solhattunk (a későbbiekben is heti rendszerességgel), stb., s csak ezek után foglalhat tuk el a helyünket barakkunkban. A barakkban emeletes fapriccsek voltak. Az épület közepén egy nagyobb kályha állt, melyben egészen márciusig lobogott a tűz. Alig hogy berendezkedtünk, dr. Marko Drvar jött el hozzánk. Először jelentettek neki, amit nekünk is vigyázzállásban kellett végighallgatnunk, majd körbejárta a ba rakkot és sokurúckal beszédbe elegyedett, arról kérdezett, hogy honnan valók vagyunk, hogy érezzük magunkat, és más hasonlókat. Azután, mindenkihez szólva, először „üd vözölt" bennünket, beszélt az egészségünk megőrzésének fontosságáról, arról, hogy tábor rendjét és előírásait be kell tartani, mert a kihágásokat igen szigorúan büntetik. Rámutatott annak a lehetőségére is, hogy akár rövid időn belül mindannyian visszatér hetünk Jugoszláviába. Mi főként arról kérdeztük, vane lehetőség arra, hogy fegyver rel a kezünkben a frontra kerüljünk, hogy harcolhassunk a fasiszták ellen. 0 azt felel te, úgy tudja, ebből egyelőre nem lesz semmi, de ha türelemmel vagyunk, akkor talán még eljöhet a számunkra is kedvező alkalom. A barakkparancsnok szintén jugoszláv volt, aki magyar tisztként került fogságba. Neki két helyettese volt. Mindhárman a tábor parancsnokságának irányítása alá tartoz tak, amit egy Iszajijev (vagy Iszajev) nevű százados vezetett. Külön elbánásban (bár arról nincs tudomásom, hogy ez szabályszerűen, a tábor rendjébe illesztve volte így) a már említett Drvar doktor részesült, aki különben szintén bácsföldvári származású hadifogoly volt. Ő gyakorolta felettünk az orvosi felügyeletet, de csak a felügyeletet, míg az egészségügyi szolgáltatásokat a tábori ren delőjében és a kórházban kaptunk, ahol több orosz és nem orosz fogoly orvos teljesí tett szolgálatot. De Dvarnak, akárhányszor csak az épületbe lépett, jelentettünk. Drvar doktor és az igen rámenős Máté (Matija) külön barakkban éltek a tábor egy másik részében, ahol a többi orvos is el lett szállásolva, az oroszok és a más nemzeti ségűek egyaránt. Foksányban szovjet átmeneti hadifogolytábor volt.
