Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
VISSZAEMLÉKEZÉS A VILÁGHÁBORÚ ÉVEIRE (1941-1945)
A MUNKASZOLGÁLATOSOK KÖZÖTT Az 194244 között kényszerű munkaszolgálatra mozgósított bácskai szerbek Valamikor 1942 áprilisában 48 (?) vettem részt, a behívómnak megfelelően, az 192les korosztály sorozásán. Mivel késve érkeztem Obecsére, tovább kellett mennem Szenttamásra. Még ugyanezen esztendő novemberében jött a behívó, hogy jelentkezzem a hód mezővásárhelyi laktanyában, ez egy Szeged melletti, nagyobb település. Itt vagy százan gyűltünk össze, többségében zombori és szenttamási szerbek, de volt közöttünk néhány bunyevác és olyan magyar is, akiknek a családtagjai (apáik vagy fivéreik) kommunisták voltak. A közvetlenül a vasútállomás mellett létesült kaszárnya 49 igen jó állapotú volt. Katonaruhát kaptunk, a civil holminkat pedig hazaküldtük. Azt mondták, hogy a ma gyar hadsereg katonái vagyunk. A laktanyán belüli élet a katonai szigornak megfelelő en zajlott. Azt mondták, hogy majd puskát is fogunk kapni. Két nap után azonban kö zölték, hogy a hadtápezred munkaszázada 50 vagyunk, mivel bennünk, szerbekben nem lehet megbízni. 51 Ennek pedig az az oka, hogy Bácskában (mint egész Jugoszlávia szerte) a kommunisták vezetésével harcok folynak a magyar állam ellen. 52 Hogy mi módon fognak velünk a jövőben bánni, az immár egyrészt csak rajtunk, illetve az ott hon maradt szerbek viselkedésén múlik. Erről aztán már soha többé nem ejtettek szót előttünk. így katonai beosztás helyett kényszermunkási szerepben találtuk magunkat — a munkásokéban, 53 ahogy magunkat neveztük. A mi egységünket — a munkás zászlóaljt — Majlát 54 tizedes vezényelte, aki igen gorombán bánt velünk — kiabált, szitkozódott, és soha nem volt elégedett a katonai magatartásunkkal, felborogatta a beágyazott fekvőhelyeinket — a legváltozatosabb mó dokon élte ki rajtunk dühét. Később azonban egy kicsit megenyhült, különösen 1943 januárfebruár időszakában, amikor is a németek elveszítették a sztálingrádi csatát. 55 Az étkeztetésünk aránylag jónak volt mondható — akár a többi, fegyveres kato náé. Nem éheztünk, s otthonról fogadhattunk csomagokat, sőt még egykét napos eltá vozásra is engedélyt kaphattunk, s hazautazhattunk. A katonai kiképzésből csak némi (fegyver nélküli) ízelítőt kaptunk, megtanultunk tisztelegni, meg katonanótákat énekelni. 56 Zsoldot is kaptunk — akár a fegyveresek. Kimehettünk a városba, s ott szabadon járhatmnkkelhettünk. Hogy vasárnap délelőtt ne kelljen a laktanyában maradnunk, szívesen jártrmk mindannyian a városban lévő 48 Az időpont éppen egybeesik a 2. magyar hadsereg mozgósításával. 49 A HódmezővásárhelyNépkert vasútállomás mellett lévő laktanya ma is megvan. A szegedi 9. gyalogezred III. zászlóaljnak állomáshelye volt itt. Az eredeti szövegben magyarul — munkás szazad — is szerepel. 51 A korábban fegyveres szolgálatra behívott szerbek helyzete nem változott. 52 L. 29. lábjegyzet. 53 Az eredetiben „munkasi", magyar szó szerb toldalékkal. 54 A szerző közlése alapján: Majlát Sándor tizedes. 55 1943. február 2. 56 A szerző úgy emlékszik, ez a „Vékony héja, vékony héja van a piros almának ..." kezdetű dal volt.
