Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
„HORTHY LEGSZEBB KATONÁJA VOLTAM..." BEVEZETŐ MILENKO PALIC VISSZAEMLÉKEZÉSÉHEZ
zadokon át viselő hegylakó néppel harcoltunk. A török elnyomás, a balkáni élet ke gyetlen életformája kemény harcosokká nevelte őket." 28 — figyelmezteti az olvasót. Sokakkal együtt állítja: „A balkanizált Délvidéken meg kellett nézni hová lépünk és ki áll a hátunk mögött." 29 Ennek ellenére a szerb védelmi vonalról nincs jó véleménnyel, a csehszlovák és román védelmi vonallal összehasonlítva gyengébbnek találja. 30 A be vonulásról írottak megegyeznek mások állításaival: a jugoszláv hadsereg már vissza vonult, nagyobb összeütközésre nem került sor. Előrenyomulásuk során azonban előbb Csantavérnél érte őket csetnik támadás, majd az 1. gépkocsizó dandár mögött haladva Petrőcnél a 2. lovasdandár is részt vett a kisebb csatában. Újvidékre azonban ellenállás nélkül vonultak be, ott már folyamatban volt a csetnikek begyűjtése. Ennek kapcsán Salamon is említi, amiről Milenko Palié is ír: hogy már ekkor voltak kivégzé sek. Salamon szerint egy utászalakulat hajtotta végre ezeket. Tipikus az eseményekhez fűzött megjegyzése: „Nem is hittük volna, mennyi bosszú, szadizmus és kegyetlenség halmozódott össze itt is — ott is, pedig valamikor együtt harcoltunk a török ellen. (Jól összeugrasztottak bennünket Bécsből.)" 31 Újvidéki helyzetképében leírja benyomásait, a sajnálatos események között említ ve, hogy a félelemből fakadó cselekedetek milyen tragédiákhoz, ártatlanok halálához vezettek. Véleménye szerint azért lassan megszilárdult a rend, a fegyveresek elhagy ták a térséget, bár azt is érzékelteti: minden más volt, mint a virággal, harangzúgással végbement felvidéki és erdélyi bevonulások. Salamon is ír a helyi németek provokatív viselkedéséről: „Nagy hitleri zászlókat tűztek ki, mármint a német kisebbség és a fiatalok zászlók [alatt] és a Hitlerjugend formaruhájában a város főútvonalain tüntető sétákat végeztek. ... egyebet sem tesznek, mint hangsúlyozzák, hogy kizárólag a Heimathoz 32 tartoznak." 33 Salamon visszaemlékezésében külön részben foglalkozik az újvidéki razzia előz ményeivel. A Sajkásvidékkel és a partizánmozgalommal kapcsolatban ő is az állandó fenyegetettséget emeli ki, melynek következményeként „...valami különös pszichózis ülte meg ezt a megyét." 34 A felelősséget részben a németekre hárítja, de erre főleg ab ból következtet, hogy a később katonai bíróság elé állított főtiszteket 1944ben a né metek kimentették Magyarországról. Próbálja az okokat keresni, végiggondolni Bács ka történetét, a nemzetiségek egymás mellett élésének körülményeit, de csak a tényt 28 Uo. 3. 29 Uo. 4. 30 Salamonnal szemben TormássySzávits Sándor, aki a 13/7. gyalogezred zászlóaljparancsnoka volt, a következőt írja: „...a határon húzódó jugoszláv védővonal valóságos és értékes, minden eshetőségre kiter jedő erődvonalat képezett — mintaszerű betonvédőállás, előtte ugyancsak betonból épített többszörös drót akadályokkal, majd e mögött széles, eddig ismeretlen beton harckocsiárokkal, kiváló oldalqzási lehetőségek kel a harckocsiárokra, rejtett és álcázott beton géppuskafészekkel mélységben tagozva. Összehasonlítva a csehországi és román határerődítésekkel, míg az előbbi csak egysoros betonfészkekből állott és semmi egyébből, az utóbbi viszont csak kiásott, mélyített harckocsiárok, igen keskeny drótakadállyal és téglából épített fészkekkel." TormássySzávits Sándor: Visszaemlékezés a délvidéki bevonulásról. HL Tanulmány gyűjtemény 2668/1. 2. 31 Salamon 7. 32 Haza, szülőföld németül — itt a Német Birodalom. 33 Salamon 9. 34 Uo. 16.
