Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
„HORTHY LEGSZEBB KATONÁJA VOLTAM..." BEVEZETŐ MILENKO PALIC VISSZAEMLÉKEZÉSÉHEZ
A fiatalon megélt tragikus tapasztalatok értékelhettek fel egy különös találkozást, melyet nagyon érzékletesen és részletesen ír le Palié: „...Rahó környékén, egy varázs latos erdős vidéken történt. Gyaloglás közben egy félvad külsejű emberrel találkoztunk össze. Két kutyával, néhány birkával, egykét malaccal körülvéve éldegélt a világtól teljesen elzárva. A közelben egy tehénkét is láttunk legelni, meg egy aprócska lovat. A házikó, amelyben élt, igen szegényesen volt berendezve. Öregségére hosszú hajat és bozontos szakállt növesztett, s tetőtől talpig birkabőrbe volt öltözve. Kezében egy jókora bottal bizalmatlanul méregetett bennünket, talán félt is tőlünk. Mivel ruténül beszélt, megértettük egymást. Azonban igen keveset szólt. Csak annyit tudtunk meg tőle, hogy mindig is itt élt, s más tájat soha nem is látott, alig hittük neki, hogy mit sem tud a körülötte zajló világégésről. Kérdeztük, hogy látotte erre csapatokat átvo nulni, de nem is igazán értette a kérdést. Láthatóan boldog tudatlanságban tengődött, legalább is erre utalt a környezete... A találkozás élményének teljessége mindmáig feledhetetlennek bizonyult a számomra." A történelem forgatagába került fiatalember számára érthető módon válik életre szóló, hihetetlen élménnyé ez az epizód. Szovjet fogságba kerülve nagy csalódás érte őket, mert hiába számítottak különle ges elbánásra, kezdetben nem vették figyelembe, hogy fegyvertelen katonai szolgálatot teljesítettek és hogy Tito partizánjai szövetségesek voltak, ellenségként kezelték őket. Ekkor már nagyon beteg volt, a hiányos táplálkozás és a vitaminhiány következtében leromlott állapotba került. Mégis — a foksányi tartózkodásról írottak alapján is nyil vánvaló, hogy fiatalsága, akaratereje átsegítette a nehézségeken, meggyógyult és haza térhetett. Milenko Palié memoárját különösen két magyar szerző visszaemlékezésével ér dekes összevetni. Salamon Auréléval, aki a 2. lovasdandár 2. huszárezredével érkezett Újvidékre és Varga Gyuláéval, aki repülős hadnagyként éppen Bácsfölvár határában végzett kényszerleszállást 1941. április 11én. A délvidéki eseményeket megörökítő magyar szerzők számára a trianoni béke igazságtalansága elegendő érvnek bizonyult a területvisszacsatolások indoklására. Az átlagember nem számolt azzal, hogy az elsősorban német segítséggel, 194041ben már háborús körülmények között megvalósuló revízió mennyire lehet tartós. Ennek el lenére a magyar memoárok is megfogalmaznak kétségeket, de ezek többnyire a hadse reg, a közigazgatás felkészültségére, a módszerekre és nem a lépések jogosságára vo natkoznak. Salamon Aurél 26 visszaemlékezése 27 számos, Újvidékre vonatkozó adatot és fény képeket is tartalmaz. Kiindulópontja: „Nem habozhattunk, nem mondhattunk le sem a területről, sem a magyar lakosságról. Az én generációm így látta, így érzékelte, élte át az eseményeket." Kétségbe vonja, hogy egy nép számára lehet örök érvényű egy szer ződés, különösen, ha az „sérelmes, erőszak szülte", mint a trianoni. Ugyanakkor azt is leszögezi, hogy a Délvidék visszafoglalásánál nem szabad lekicsinyelni az ellenfe let. „Ne felejtsük el, egy szívós és bátor, a nélkülözéseket és a véres harcokat évszá 26 A hivatásos tiszti állomány névsorában nem szerepel, de visszaemlékezésének utalásaiból arra következtethetünk, hogy tartalékos tiszt volt. 27 Salamon AURÉL: Délvidék visszatérése. Újvidék 1941. A magyar királyi Árpád fejedelem 2. honvéd huszárezred keretében. HL Tanulmánygyűjtemény 3117. A továbbiakban: SALAMON.
