Káldy-Nagy Gyula: Szegedi török számadáskönyvek az 1585-1588-as és az 1670-es évekből - Dél-Alföldi évszázadok 18. (Szeged, 2002)

BEVEZETÉS

Tisza-parti rév (Temerkény, Algyő, Tápé, Zenta, Patarét és Zsablya) vám- és átkelési illetékének bevétele emelkedett. Ugyanakkor azonban a szegedi rév bevétele 11000 pénzzel kevesebb lett, tehát az áruforgalom részben megoszlott. Nagy mértékben megnövelte a harmadik év bevételét az az évi búzatermés, mely 60%-kai lett több, mint a két évvel korábbi. A Tisza folyón is több ember halászott (vagy több embert adóztattak meg?), mert az első évhez viszonyítva a hal-adó bevétel is majdnem 60%kal emelkedett. A szegedi náhije-ban a marha, ló és egyéb állat adás-vételi forgalma pedig majdnem a kétszeresére növekedett. Ugyanakkor azonban a szegedi vágóhídi adó és a borkimérési monopólium-váltság bevétele a felére, a hetipiac helypénz jövedelme pedig 65%-ára esett vissza. A többtermelés következtében némileg visszaesett a parlagadó bevétel is. Figyelemreméltó azonban, hogy a méh, juh és disznó állomány a három év alatt nem sokat változott. Mindent összevetve, megállapítható, hogy a harmadik év bevételét a jobb búzatermés, az állatok nagyobb adás-vételi forgalma és a tiszai halászok megnövekedett száma, illetőleg hal-adója emelte meg. Mindegyik évi elszámolás végén feltüntették azt a hiányösszeget, melyet Szülejmán szubasi,

12 megbízott vállalkozó a kádi által igazolt elemi csapás következtében nem tudott beszedni. A vállalkozónak — amint erről már fentebb szóltunk — a beszedésre elvállalt összeget bizonyos időközökben és meghatározott részletekben kellett befizetni. így Szülejmán szubasinak is a szegedi mukátaa három évi összegéből az 1863752 pénzből, évenként annak egy harmadát 621251 pénzt kellett volna befizetni, amint ezt az elszámolásokból ki lehet következtetni. Az évi hiányösszeg pontos megjelölése tehát onnan ered, hogy a ténylegesen befolyt évi összeget, például az első évben 475491 pénzt az évenként befizetendő összegből levonták és a hiányzó összeget, vagyis ebben az esetben a 145760 pénzt hiányösszegnek tűntették fel. A megnövekedett bevételek következtében természetesen a hiányösszeg legkisebb (109478 pénz) a harmadik évben lett. Az összesített évi elszámolások csak a defter szerkesztése során kerültek az egyes évek bevételeinek különálló részletes jegyzéke elé. Az előrevetített évi elszámolások után, a bevételek részletes felsorolása mind a három jegyzékben a szegedi vámnaplóval kezdődik. Ezekbe a vámnaplókba bejegyezték mindenek előtt az elvámolás napját, az áru tulajdonosának nevét (a foglalkozását ritkán), továbbá az áru nevét, értékét vagy mennyiségét és a fizetett vám összegét. E feljegyzéseket annyira naplószerűen vezették, hogy még azt is feltüntették, ha valamelyik nap elvámolásra semmi sem érkezett. A vámnaplóknak ezek az adatai jó lehetőséget nyújtanak Szeged áruforgalmának vizsgálatához. A három vámnapló adatainak összesítése szerint Szeged áruforgalma 1585-88-ban a következőképpen alakult:

13 12 A „szubasi" városokban a rendfenntartó közegek vezetője, a tartományokban összekötőtiszt volt a szandzsákbég és a tímár-birtokosok között. Jövedelem beszedésére is megbízást kaphatott. 13 Az áruk értékét a vámnaplóban a török „gurus"-ban, a vám összegét a magyar „pénz"-ben azaz dénárban közölték. Az ezüst gurus akkori értékére vonatkozóan összehsonlításul: 1 kile (kb. 25 kg) búza ára 50 pénz, azaz x

h gurus, egy szekér széna ára ugyancsak l

A gurus, egy bárány ára pedig 14 gurus és 1 pint bor ára 5 pénz volt. A Budán 1587/88-ban átutazó követség részére történt vásárlások elszámolása szerint 1 pint bor ára szintén 5 pénz volt, 1 bárány 21 pénzbe, 1 birka pedig 35-40 pénzbe került (ld. FEKETE LAJOS: Die Siyaqat-Schrift, 487. és 488.).