Káldy-Nagy Gyula: Szegedi török számadáskönyvek az 1585-1588-as és az 1670-es évekből - Dél-Alföldi évszázadok 18. (Szeged, 2002)

BEVEZETÉS

mely a megbízott vállalkozó mellé beosztott írnok (katib) feladata volt.

5 A pénzbeszedő lett a vállalkozás tulajdonképpeni ügyintézője (amil-ja), akinek nagyobb mukátaánál több társa is volt. A vállalkozás résztvevői a kincstártól napidíjat kaptak, melyet a beszedett összegből rendszerint ők maguk vontak le. így például a budai mukátaa 1558. évi elszámolása szerint a megbízott vállalkozó napidíja 8, az írnoké 6 és az amil-é 7 akcse volt.

6 A megbízást rendszerint három évre adták, de ha időközben valaki nagyobb összeg beszedését vállalta, a megbízást visszavonták és az új jelentkezőnek adták, ha csak a régi megbízott önként nem vállalta a felemelt összeget. A befizetésre elvállalt összeget bizonyos időközökben és gyakran, meghatározott részletekben kellett befizetni. E vállalkozásokkal kapcsolatban még fontos szerepe volt a kádinak, mint a mukátaa és az iltizam ügyek felülvizsgálójának (müfettis-ének.)

7 Ő ellenőrizte a vállalkozók elszámolásait és ha nem igazolható hiányt talált náluk, a hátralék megfizetésére kötelezte őket. Ha a hiányt az adóbeszedő, illetőleg kezese nem tudta megfizetni, börtönbe zárták.

8 Ugyancsak a kádi feladata közé tartozott, hogy a beszedett adókról és illetékekről készült napi feljegyzéseket ő maga vagy emberei egy szabványos jegyzékbe, defterbe foglalják össze.

9 Ezeket a deftereket (sőt az azon belül adódó összefoglaló elszámolásokat külön is) a kádi ellátta hitelesítési záradékával és pecsétjével. Ez olvasható kötetünk első lapjain is az összesített kimutatás végén. A megbízatás egyik legfontosabb feltétele tehát az volt, hogy a beszedett adóról, tizedről, vámról stb. részletes jegyzéket „defter"-t kellett vezetni, ami a kincstárral való elszámolás alapja lett.

10 Ebből következik, hogy azok a defterek, melyeket általában vámnaplónak vagy tizedjegyzéknek nevezünk, valójában mukátaa-elszámolások. Ezek az egyes mukátaákról összeállított részletes elszámolások általában értékes történeti források, de közülük különösen figyelmet érdemelnek azok, amelyek a megbízatás egész idejéről, a három év teljes bevételéről összefüggően adnak számot. Ilyen a szegedi mukátaa 1585-88. évi elszámolási defteré." Ez a defter az egyes kincstári jövedelmi ágak három évi bevételének összesített elszámolásával kezdődik. Ebből az összesítésből nagy vonásokban már képet kaphatunk a szegedi mukátaa bevételeinek alakulásáról. Az évi elszámolások főösszege szerint a harmadik évben 36280 pénzzel (8%-kal) volt több a bevétel, mint az első évben. Ha e többlet okát keressük, hamar szembe tűnik, hogy egyes jövedelmek ugyan megnövekedtek, mások azonban lényegesen csökkentek. Legjobban, mintegy 31000 pénzzel a szegedi mukátaához tartozó hat 5 A tolnai mukátaaról szóló 1546. évi egyik feljegyzés szerint a vállalkozó a megbízatás elfogadásakor egyenesen kikötötte, hogy az általa kijelölt személy napi 6 akcse díjazásért mint írnok a vállalkozásban részt vehessen. Wien, Nat. Bibi. Türk. Hss. Mxt 630. 6 VELICS ANTAL: Magyarországi török kincstári defterek. I. Bp. 1886-1890. 117. 7 A kádinak a mukátaa és az iltizám ügyekben való ellenőrző szerepéről tanulságosan írt T. Gökbilgin: XVI. asirda mukátaa ve iltizam isjerine kadilik müessesenin rolü. In: IV. Türk Tarih Kongresi. Ankara 1952. 433-444. 8 T. GÖKBILGIN: Edirne ve pasa livasi. 89. 9 T. GÖKBILGIN: XVI. asirda mukátaa ve iltizam. 435. 10 Ha a mukátaa írnoka az „írnokság szolgálatának" megfelelni nem tudott, a kádi, illetőleg a defterdári hivatal utasítására elbocsátották. Wien, Nat. Bibi. Türk. Hss. Mxt 609. " A defter őrhelye Gotha, Landesbibliothek Turc. 141. E mukátaa-elszámolás részletes jegyzékének első két lapját átírásban és fordításban közreadta FEKETE LAJOS: Die Siyaqat-Schrift. Bp. 1955. 424-441.