Káldy-Nagy Gyula: Szegedi török számadáskönyvek az 1585-1588-as és az 1670-es évekből - Dél-Alföldi évszázadok 18. (Szeged, 2002)

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS A török pénzügyigazgatásban egészen a XIX. század elejéig (1826) nagy szerepe volt a szeldzsukoktól átvett arab eredetű iktá, illetve mukátaa rendszernek. Az iszlám klasszikus korszakában az Abbászida kalifák bagdadi uralkodása (749-1258) idején, valamely tartomány vagy terület adóbeszedője által befizetendő évi adó (jövedelem) megállapított összegét nevezték mukátaának.

1 A szeldzsuk birodalomban egy-egy terület mukátaáját nemcsak az uralkodóház valamelyik tagja vagy a birodalom magasabb rangú vezetői, hanem szolgálataik fejében a katonák is megkaphatták. Ilyenkor a rája az államnak fizetendő adót, magának a mukátaa tulajdonosnak (mukátaa száhibi) fizette. Az oszmán birodalomban ennek az anatóliai szeldzsuk katonai szervezetnek azonos mintájára jött létre később, bár más elnevezéssel a tímár-rendszer. Még a XV. századi török levéltári forrásokban is található példa arra, hogy egy-egy mukátaa tímár lett.

2 A katonai szervezet kialakítása mellett a mukátaa szó mint terminus technicus a kincstári jövedelmek beszedésével kapcsolatban eredeti jelentésében is átkerült a török pénzügyigazgatásba. Erre utal az is, hogy az első török krónikaírók közül Asikpasazáde és Durszun bej az 1480-as, illetve az 1490-es években a mukátaa szót még adó és illeték (vergi ve reszim) értelemben használták.

3 A XV-XVI. századi török pénzügyigazgatási iratok a mukátaa szónak azt a fogalomkörét tárják elénk, amely egyformán jelenthette valamely tartományból eredő egyetlen jövedelmi ág, vagy csak egy helységből beszedendő valamennyi kincstári jövedelem összegét. Beszedését a kincstár kétféle módon eszközölhette: bizományba (emanet-be) vagy meghatározott összegért vállalkozásba (iltizam-ba) adhatta. A ritkán előforduló „emánet"-re vonatkozóan nem rendelkezünk levéltári forrásokkal, így csak annyit említhetünk meg vele kapcsolatban amit Lutfi pasa nagyvezér mondott: „a mukátaa-kat jobb emánet-be mint „iltizám-ba adni. "

4 A mukátaá-k iltizám-mal való kezelése már jobban ismeretes. Az iltizám ügyletek alakja tulajdonképpen megbízatás alapján létrejött vállalkozás. Ugyanis valamely kincstári jövedelem beszedésére az kapott megbízatást, aki a legmagasabb összeg beszedését vállalta el és annak befizetését megfelelő kezesekkel biztosítani tudta. A megbízott személyt emin-nek „biztos"-nak, vagy emin-i mültezim-nek „megbízott vállalkozó "-nak nevezték. A mukátaa beszedéséről rendszeres feljegyzést kellett készíteni, 1 FREDE L0KKEGAARD: Islamic Taxation in the Classic Period. Copenhagen 1950. 107. 2 T. GÖKBILGIN: XV-XVI. asirlarda Edirne ve pa§a livasi, vakiflar- mülkler- mukataalar. Istanbul 1952. 115. 3 T. GÖKBILGEN i. m. 97. 4 R. TsCHUDi: Das Asafname des Lutfi Pascha. Leipzig, 1910. 31-32. és 39.