Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

letti mezei kertekben tartották a jószágot. Az alábbiakban a fentiek illusztrálásaként közöljük Frisnyák, a fentiekről készített diagramját, valamint a Szatmári-síkság és a Nyírség feudális kori hasznosításáról készített diagramját és táblázatát. A réti transzhumáció modellje 1. ártéri síkság 2. ármentes síkság 3. állatállomány 4. a vándorlás iránya A Szatmári síkság és a Nyírség feudális hasznosítása Szatmári síkság Nyírség síkvíz nádasgyékényes magasság (zsombékos) mocsárrét ártéri erdő (fűzéger- nyár- szilköris- tölgy ligeterdő gyeprét pusztai erdő (tölgy), homok- és löszpuszták állandó vízzel borított időszakos vízzel borított terület árvízmentes szint terület időszakos vízzel borított terület („életkamra") differenciált ártéri gazdálkodás földművelés és differenciált ártéri gazdálkodás állattenyésztés „réti transzhumáció" halászat gyűjtögetés rekesztő- és réti halászat, tógazdálkodás vadászat, csikaszát (Ecsedi-láp) nyomásos szántógazdálkodás vízi közlekedés (partváltás és hajózás) nádvágás ártéri-gyümölcstermelés (Tiszahát, Szamoshát) legeltetés, szénatermelés (Ecsedi-láp és környéke, Szamosköz) a fokok és erek kinetikai energiájának hasznosítása (vízimalmok, pl. Szamosszeg) vályogvetés földművelés a folyóhátakon és magasabb gorondokon kert-szőlőkultúra (XVIII. századtól) makkol tatás Az alföldi mezővárosok gazdaságának és gazdagságának az alapját az állattartás képezte, a szántóföldi gazdálkodás kiegészítő jellegű volt, arra szorítkozott, hogy a kenyérnek való gabonát megtermeljék, sőt nem egy város, mint például a nagy határú Szeged bizonyára behozatalra kényszerült.

26 Éppen ezért nagy gondot kellett fordítani a legelők valamint a téli takarmány biztosítására. Bár a mezővárosok határának kéthar26 SZEGED története 1. 391-394., 460-464. A vonatkozó rész Petrovics István és Kulcsár Péter munkája. A szerzők az állattenyésztés hangsúlyozása mellett kevés szót ejtenek a gabonatermesztésről.