Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

Mezei kertre vonatkozó adatot a 14. század második feléből is találtunk, ezt sem a hagyományosan alföldinek tekintett vidéken, hanem a Békés és Vésztő között feküdt Bélmegyeren. 1373-ban a váradi káptalan bizonyságot tett arról, hogy Bélmegyer — amely fiú ágon a Beke családot illette — egynegyede leánynegyedként a Beke nemből származott Kánya családé, és a birtokba bevezette őket.

12 A birtok határainak leírásakor az alábbi elnevezésekkel találkozunk: Közép-külsőkert, Középelei-kert, insula Buhchuskeerthe. Az első két kert lehetne esetleg másféle felhasználású, azaz gyümölcsös- vagy konyhakert, a harmadikról azonban ez nem képzelhető el. Különösen akkor nem, ha ismeretes előttünk a 18-19. századi nagykunsági rideg állattartás, ahol az annak legújabb feldolgozását adó Bellon Tibor szerint telelésre a ridegtartással nevelt állatokat az úgynevezett vízzel körülvett nedves helyekre, a szigetekre hajtották, ahol a jó füvű legelőt télire meghagyták, illetve a sziget egy részét kaszálták, és ide máshonnan szénát is hordtak.

13 A Buhcus vagy Butus kertje nevű sziget már négy évszázaddal korábban a nagykunsági szigetek forrásbeli feltűnése előtt velük azonos funkciót töltött be, a telelő állatok szálláshelye volt. Bélmegyer vidékén a kertes állattartás állandóságát bizonyítják az alábbi, az előzőnél közel 100 évvel későbbi oklevél adatai is. Bélmegyeri Lőrinc 1468-ban az aradi káptalan előtt cserébe adta bélmegyeri birtokát az ott lévő házával együtt Ábrahámfi Istvánnak az ő Mezőmegyeren lévő két telek földjéért és néhány lábas jószágért.

14 A felsorolt fekvőségek között Hosszúelőkert, Bedekertje, Előkertalja, Kiskerthelyös alja szerepelnek. Eme adatoknak sem mindegyike utal mezei kertre, de Bedekertje későbbi analógiák alapján a mezei kert neve.

15 A Maros mentéről származik időrendben következő adatunk. Az egykor Nagylak és Mezőhegyes között közelebbről nem meghatározható helyen feküdt Rétkert neve 1421-ben bukkant fel Nagylaki Janki Jánosnak Csáki Lászlóval és Györggyel kötött örökösödési szerződésében. Az egykor nyilván állattartó hely ideiglenes telephelyből állandó szállássá majd faluvá növekedve lassan állandó településsé fejlődött. Fennállása során több birtokost is uralt, míg a török 1550-52-es maros-völgyi hadjáratai során elpusztította, és többé nem telepítették újra. Helyét már a 18. századi térképek sem hagyományozták ránk.

16 Nevéből következően szénakaszáló helyből, talán szénáskertből fejlődött faluvá a mai Nagyszénás középkori elődje Szénás(egyház), amely a mai falutól északnyugatra, a Szénás ér két partján állt Árpád-kori falu helyén települt újra a 15. század első felében Kajdán. 1449-ben tűnt fel Garai László nádor oklevelében Szalkszentmárton mellett Kaj dánfölde eliter Kerth.

17 Utóbbi három példánk annak bizonyítéka, hogy nemcsak vizenyős, mélyen fekvő helyeken alakultak ki állattartó szálláshelyek, hanem olyanokon is, ahol később állandó település létrejöttéhez ugyancsak alkalmas helyet találtak. íme későbbkori példái annak, miként lettek az egykori téli szállásokból állandó települések, azaz falvak. 12 HAAN 1870. 25. 13 BELLON 1996. 112., 171-173. 14 HAAN 1870. 76-77. 15 Vö. BÁRTH 1996. 110-113. 16 KTM LEX. 1996. 245. 17 Vö. Uo. 165-166. Dl. 2832.