Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

Márta kapcsolatot látott a 13. századtól jelenlévő „telek-tanyák", telek-telelők és a 17­18. századi tanyák között gazdasági tekintetben, nem zárva ki az állattenyésztés elsőd­leges szerepe mellett a földművelés jelenlétét területükön 6 . Ezt az álláspontját későbbi munkáiban is hangoztatta. 7 Györffy György azt fejtegette, hogy a tatárjárás után az elpusztult faluhelyek területét mezőgazdasági műveléssel hasznosították. 8 Szabó István és Maksay Ferenc településtörténeti munkáikban 9 vizsgálták a falupusztásodás kérdé­seit. Maksay Ferenc az elhagyott faluhelyek további művelésével és hasznosítási mód­jaival is foglalkozik, de vizsgálatai későbbi, a 16. század közepén túli időszakra nem terjednek ki, így a kapcsolatteremtést nem is tekintette feladatának. 1976-ban a 17-19. századi tanyák történeti előzményei kérdéskörének elemzése­kor került elő ismét a témakör Balogh István Tugurium - szállás - tanya. Adatok a ma­gyar tanyatelepülés előtörténetéhez című cikkében és a hozzá kapcsolódó hozzászólá­sokban Barabás Jenő, Fügedi Erik, Makkai László, Maksay Ferenc, Michal Márkus, Orosz István és Wellmann Imre részéről. A vita minket érdeklő egyik tételeként Ba­logh István azt fogalmazta meg, hogy az állattartó szállásokon emelt épületek első megjelenését a 15. század végénél előbbre nem tehetjük. Bár Barabás Jenő, Maksay Ferenc és Fügedi Erik korábbi időre teszik ezek létrejöttét, adatok hiányában azonban logikus feltételezésüket hipotézisként fogalmazhatták meg. 10 A szakirodalom alapján számunkra úgy tűnik, hogy a -telke, -háza, stb. utótagú helynevek a szó puszta jelentéstartalmán túl az e területeken a földbőség miatt a kiala­kult jobbágytelkes rendszer mellett létrejött más földhasznosítási és -birtoklási forma jelenlétére is utalnak. A -kert utótagú elnevezésekkel pedig legtöbbször az előbbi terü­leten belül létrehozott kisebb egységeket jelölték meg, egyúttal kifejezték hasznosítá­suk módját és mikéntjét is. A határ többi részétől elkerített vagy elkülönített területen szénát kaszáltak, vagy megtartották az ott dúsan termett füvet téli, a hótakaró beálltáig tartó legeltetésre. A teleléshez e helyeken nem egy esetben fából és nádból épületeket is emeltek a pásztorok és a kint telelő állatok számára. A kert mint állattartó üzemhely meglétét — mint említettük — ősi időkre helyezte a tudomány, adatolni a feltételezést azonban nem tudták. Úgy véljük, a tihanyi alapí­tólevél (1055) egyik adata hozzásegít a megoldáshoz. Az oklevél birtoklistájában az alábbi adat szerepel: „Hasonlóképpen ide tartozik egy másik jó szénatermő hely, a Kerthely." 11 A többi jó szénatermő hely mellett tehát, amelyek között Péter szénájának a helyét is említi az oklevél, megtalálható a kert, amelyet bizonyára nemcsak kaszálás­ra, hanem állatok teleltetésére is használtak, mert csak így érthető az, hogy miért kel­lett bekeríteni, tehát a többi résztől elválasztani. Jóllehet adatunk nem az Alföldről származik, mégis bizonyító erővel hat az Alföldre is, hiszen esetünkben is síkvidéki helyről van szó. Természetföldrajzi szempontból pedig az Alföld a Duna másik oldalá­ra is átnyúlik egészen a dunántúli hegyekig illetve dombságig. 6 BELÉNYESY 1940. 7 BELÉNYESY 1961. 13-82. 8 ÁMF 1.841. 9 MAKSAY 1971. 138. SZABÓI. 1971. 139-188. 0 BALOGH 1976. 1-58. " ... similiter pertinet ibi alius locus Kertnél nomine ad fenum utilis... ÉRSZEGI-BERTA 1993. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents