Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

A Félszer utca helye bizonytalan. Állhatott a Hód-tó északi magas partja mellett, de nézhettt a Kis-tóra is. A sorrendben ezután az Új utca illetve Vásárhely következik. Az 1560-ban lejegyzett Új utcát és az 1579/80-ban feltüntetett Kis utcát feltehetően Vásárhelyen kell keresnünk, amelyet, ha helytálló felfogásunk, és a vásárhelyi kastély a mai Serház téri állami gazdasági épületek helyén állt, a mai nagyállomás és a mai 47-es út Vásárhelyről kimenő szakasza között kell keresnünk. A későbbi Új utcai tized fő utcája a mai Klauzál utca volt. Valószínűleg a helyén futott az Új utca, míg a Kis utca vonala a mai Petőfi utca helyén haladt. Tarján a mai helyén állt, ám hozzá értjük a mai Kossuth teret és környékét, és itt kell keresnünk a Kanizsa utcát is. Talán éppen a Mártély-Mindszent-Szegvár felől érkező út városi szakasza volt. A fent említett utcákban és területen élt Hódvásárhely 1200-1500 főt számláló lakossága a 16. század második felében. A mezőváros vásárhelyi részének rendkívüli állandóságát mutatja, hogy bár a város 1693 és 1698 között üresen állt, az 1732-től az összeírásokban a középkori utcák közül a Kis, az Új és a Tarján utcák tizedként lettek feltüntetve.

35 Sajátosan alakult az aradi prépost és káptalan birtokának majd mezővárosának, Aradnak a sorsa. A szakirodalomban kétféle nézet alakult ki Arad helyéről. Márki Sándor a középkori Aradot a mai város helyén képzelte el, mások pedig a glogováci (ma: Vladimirescu) romokat azonosítják a káptalan egykori templomával. Ide helyezik az egykori megyésispáni várat, és alattuk, mintegy suburbiumként helyezik el a települést. A káptalan templomának maradványait és a kora Árpád-kori várnak a helyét régészeti feltárások bizonyították.

36 A régészet eredményeivel is igazolt utóbbi lokalizációs kísérlet valószínűsíthetőségének az mond ellent, hogy Arad török kézre kerülése után nem Glogovácon, hanem Arad mai Óvárosának helyén, a templom körül építette fel Kászon bég a török erődöt, 1554-ben pedig kastélyt épített ide. A komplexumot állandóan erődítették, és itt helyezték el az aradi szandzsák központját.

37 Maga a település ebben az időben csekélyke volt, 1567-ben 18, 1579-ben 19 család lakta, mégis városnak nevezték szemben a nagy lélekszámú falvakkal, mint például a defterben Arad után következő, 97 illetve 113 családot számláló Nagy iratossal.

38 Mindebből Kovách Géza elgondolása nyomán arra a következtetésre jutottunk, hogy még a török világ előtt a mai Glogovác helyén állt Árpád-kori Arad lakói — vagy lakosságának egy része — új lakóhelyet választottak maguknak. Kérdés, vajon mikor következett be az elvándorlás. Kovách Géza, a hely topográfiáját kiválóan ismerő történész a település-váltást a tatárjárás pusztítása következményének tekinti. Bár az átköltözés időpontját megjelölő kézzelfogható adatot mi sem találtunk, mégis felvetünk egy másik megoldási kísérletet. Az aradi káptalan és a prépost birtokaik elkülönítése során évtizedekig tartó vitába keveredtek, amelynek első okleveles adata 1380-ból az utolsó 1449-ből származik.

39 Az egymással szemben alkalmazott sorozatos hatalmaskodásoktól sem mentes perlekedés során 1431-ben odáig jutottak, hogy a prépost felszántatta az aradi vásárteret, a nyilván mellette haladó nagy 35 VASS 1980. 17. HMV története I. 367-369., 370., 721. 36 Minderre 1. MÁRKI 1892. 175-180. ÁMF I. 170-172. KTM LEX. 1996. 41-42. 37 MÁRKI 1892. 179. 38 KÁLDY-NAGY 1982. 74-79. 39 FEJES 1997. 514-518.