Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

A folyóktól távolabb települt helyek ugyancsak vizek partjai mellett húzódtak meg. Erre jellemző példa Szabadka esete. Ma már nehezen hihető, hogy a Rogina- és Ciganska bara (mocsár, tó) volt a telepítő erő a későbbi mezőváros területén, a tőlük nem messze álló ferences templom és kolostor helyén állt az egykori kastély, amely a középkori település magját képezte.

17 A példák szaporítása nélkül is látható a vizek fontossága a később várossá, mezővárossá fejlődő települések életében. Mondhatjuk úgy is: sima tükrű, egészséges víz melletti kiterjedt magaspart — ha más tényezők is közrejátszottak — jó természetföldrajzi feltételt biztosított egy-egy alföldi mezőváros kialakulásához a középkorban. Mint általában a városok, az alföldiek is utak csomópontjában feküdtek, és az utak a városba érve az utcákban folytatódva értek a város központjába, ahol minden város szíve dobogott. Mielőtt azonban a 14-16. századi dél-alföldi mezővárosok utcaképének jellemzőit bemutatnánk, tekintsük át, hogyan vélekedik a hazai tudomány a középkori települések utcaképéről. Míg a nyugat-európai és -magyarországi városok utcahálózatos szerkezete nem képezte vita tárgyát a tudósok között, addig az alföldi városok utcáit egyes kutatók halmaz- illetve tömbszerű képződményekként fogták fel. Princz Gyula például magasabb rendűnek tartotta az alföldi agrárvárosok sugaras halmaz szerkezetét, mint a mérnöki asztalon megtervezett szabályos szerkezetű városokét. Eme felfogást, amelyet Györffy István is hangoztatott, a középkorra nézve a kutatás nem fogadta el.

18 Jóllehet az újabb szakirodalomban is él a felfogás, amely szerint a középkori utca fogalma egészen mást takar mint a 20. századé. Bárth János Debrecen utcáiról megállapította, hogy Debrecennek a 16-tól a 19. szászadig terjedő forrásaiban az utca „nem közlekedő utat jelöl két oldalán házakkal, hanem több utca együttesét, utcacsoportot, kisebb városnegyedet."

19 Kulcsár Péter alapvető tanulmányában, amelyet az 1522-es tizedjegyzék adatait felhasználva készített Szeged utcahálózatáról, ugyancsak azt állapította meg, hogy Szegeden az utca fogalma a 15-16. században „egy kisebb nagyobb összefüggő területen fekvő lakónegyedet, háztömböt" jelölt.

20 Megközelítőleg erre az álláspontra jutott Vass Előd is az 1548-as defter tanulmányozása során, csak ő a török szemléletnek megfelelően az utcáknak a háztömböket nem összekapcsoló, hanem elválasztó szerepét emelte ki.

21 Ebből logikusan következtetett Máté Zsolt arra, hogy ezzel a szemlélettel nézve az utca egyik oldalától a mellette futó utcáig terjedő háztömbök adnak ki egy utcát, míg a másik oldal már a következő, a másik oldalon mellette futó utcához tartozik. Egy utca tehát mintegy körbejár egy háztömböt.

22 Bár Máté Zsolt e szemléletet is figyelembe véve, de alapvetően 18. és 19. századi térképeket felhasználva kitűnő rekonstrukciót készített Szeged középkori utcahálózatáról, mi mégis úgy véljük, hogy az utcát a 16. századi defterek alapján is olyan vonal17 GYÖRE 1976. 15-19., 54-56. 18 PRINCZ 1922. 5. KUBINYI 1985. 7-9. 19 BÁRTH 1996. 157. 20 KULCSÁR 1984. 11. 21 VASS 1979.21. 22 MÁTÉ 1989. 9-13.