Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

járt. Ugyanakkor megindult a falupusztásodás folyamata, amely során eltűntek vagy faluvá fejlődtek az általában egy emberöltő idejéig fennállt prédiumok, ideiglenes állattartó szállások. A változást különösen felgyorsította az Alföld középső és déli részeit ért tatár pusztítás. A kérdéskörhöz újabban Pest megye történetét vizsgálva Tringli István fűzött figyelemre méltó megjegyzéseket.

29 A változás azonban nem következett be egyik évről a másikra. Egyrészről az Alföldön a középkorban végig jellemző földbőség miatt nehezen terjedt a nyomásos gazdálkodás és telekrendezés, másrészről az állattenyésztésnek a korszakon végighúzódó hangsúlyos helyzete miatt konzerválódtak a régi településformák. Különösen ott, ahol a vidék kevésbé a földművelésre, inkább az állattartásra volt alkalmasabb. A módosulás az írott forrásanyagban igazán csak a 15. században fogható meg a nagyhatárú mezővárosok illetve a fejlődésükben a mezővárosi szintet el nem érő, annak csak küszöbéig eljutó óriásfalvak kialakulásában illetve a hatalmas uradalmak megjelenésében. A 15. században kevesebb de nagyobb lélekszámú településsel számolhatunk, amelyeket az elnéptelenedett települések pusztái vettek körül, ám a településhálózat alapvető képe nem módosult. Az álló- és folyóvizek mellett a korszakban mindvégig sűrűbb, a belső területeken pedig ritkább településrendszerről adnak hírt a források. Az Alföld településhálózata már a középkor során ritkább volt mint a magasabb fekvésű valamint a dombos, és alacsony hegyes vidékeké. Már Maksay Ferenc hívta fel a figyelmet arra, hogy a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl egyes területei könnyen kiszáradó füves pusztájukkal, szárazabb klímájukkal alig vonzották a honfoglalókat, és a gyéren megszállt helyeket később a jászok és kunok töltötték ki.

30 Ugyanez mondható el a Makszond homokja pusztavidékéről is. A temesvári és moldovai szandzsák törökkori településeit bemutató (1554-1579) Engel Pál és Kratochwill Mátyás által készített térképről valamint a Körös-Tisza-Tisza-köz középkori településeit ábrázoló térképről ugyancsak kitűnik a mélyebben fekvő mocsaras és állandó vízállásokkal tarkított területek ritkább településhálózata a magasabban fekvőkkel szemben.

31 A löszpuszta rétek tekintetében ugyanez a helyzet. Az Alföld településhálózatának képét nemcsak a természeti adottságokból adódó lehetőségek befolyásolták. A gazdasági élet is hatással volt már a kezdeti évszázadoktól fogva a településhálózatra. A Tisza két oldalén szélesen elnyúló ártér mellett, amely ritkán adott lehetőséget nagyobb települések kialakulására, a Duna melletti hangsúlyos terület mellett a Maros mente ugyancsak kiemelkedett jelentőségében a környező vidékből. Mivel az erdélyi hegyekből lefutó vizeket nemcsak a Maros főága vezette le, hanem a fattyúmedrek (Veker, Kórógy, Szárazér és az Aranka) is részt vettek a víz elvezetésében, továbbá a talajban ugyancsak nagy mennyiségű víz áramlott a Tisza felé, a folyó mellett nem alakult ki több km-es ártér, ami megkönnyítette a fontos só-, fa- és borszállító vízi út mellett a sűrű településlánc kialakulását. A Marosmente hangsúlyos voltát jól mutatja a mellette húzódó kolostorlánc: Ajtonymonostora, Bizere, Csanád két monostora Egres, Hodosmonostora, Gyelid, Kemecsemonostora, 29 MAKSAY 1971. 51-53., 83-84. SZABÓ I. 1971. 183-188. Szűcs J. 1981. 3-65. TRINGLI 2001. 102-110. 30 MAKSAY 1971. 2-3. 31 ENGEL 1996. és térképmelléklet. KTM LEX. 1996. Térképmelléklet.