Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

Kenézmonostora, Oroszlámos, Pordánymonostora, Szeged négy monostora valamint Szőreg és Tömpös.

32 A mintegy 120 km-es folyószakasz mellett 13 helyen állt kolostor, két helyen több is, ami azt jelenti, hogy mintegy 10 km-enként szerzetesi lakhelyet talált itt az utazó. Emellett Csanádon püspök és székeskáptalan, Aradon az ország egyik leggazdagabb társaskáptalana tartotta székhelyét. Eme településhálózat egyes tagjai ott, ahol a vidék emberi létet biztosító helyi energiája, az állattenyésztés és földművelés mellett más lehetőséget is nyújtott a lakosok számára, nagyobb települések alakultak ki. Ezek környékük piaci, gazdasági központjaivá emelkedtek. Közülük a szerencsésebbek állami-, egyházi- vagy magánföldesúri központok lettek, amely szerep tovább növelte erejüket és tekintélyüket, nagyobb számú lakos megélhetését biztosították. A falupusztásodás tényezői korszakunkon végig hatottak, de a fentiekben megrajzolt településstruktúra az Alföldön keveset változott. Hű lenyomatát adják az Alföld nagy része középkori településképének a török defterek, amint a legutóbbi évek kutatásai kimutatták.

33 A változás azonban erőteljes lendületet vett a 16. század második felében, és tetőzött a 15 éves háború idején. A középkori településhálózat a Török Birodalomhoz tartozó területeken ekkor szűnt meg, hogy megváltozott formában de az alapvető szerkezetét megőrizve éledjen újjá a török hódoltság korát követő évszázadokban immáron más történelmi körülmények között. A településhálózatban 14-15. században bekövetkezett változások között a lakott prédiumok, szállások, aprófalvak jelentős részének az eltűnése, pusztásodása mellett és velük összefüggésben a mezővárosok és óriásfalvak kialakulása a meghatározó. Az óriásfalvak fogalmának körülírása nem bonyolult feladat. A jó természeti adottságokkal, földdel rendelkező és az átlagosnál (33-45 km

2

)

34 nagyobb faluhatár lehetővé tette a nagyobb kiterjedésű, népesebb falvak kialakulását. E kettő vagy több utcás települések, például Csomorkány és Donáttornya a mai Hódmezővásárhely és Szentes mellett

35 azonban, mivel csak egy településképző erő, a művelhető föld hozta létre őket, sohasem lettek mezővárosok. A települések kialakulását segítő tényezők közül csak több jelenléte eredményezte város kialakulását. Az Alföldön a jó föld mellett e tekintetben a legfontosabb szerepet a jó forgalmi és közlekedési adottságok jelentették. A fő vízi és szárazföldi útvonalak, átkelők és csomópontok mellett feküdt településekre azután egyre több egyéb (állami-, egyházi-, uradalmi igazgatási központ, vallási-, kulturális-, törvénykezési centrum) szerepet telepítettek, a gazdasági élet pedig továbbiak (piac, vásár, céhek) kialakulását eredményezte. Ilyen módon az illető település környékének vagy tágabb vidékének központja lett. Egy-egy nagyobb régióban a terület gazdasági erejének mértéke határozta meg a városok számát és azok nagyságát. Nem véletlen, hogy az Alföldön az ország más vidékeihez képest viszonylag későn, a 14. század végétől indul el a városok fejlődése, és a folyamat kiteljesedését a török hódítás akadályozta meg. Alapját az állattenyésztés fellendülése biztosította. A korábbinál 32 ÁMF I. 846-878. LOTZ 1991. 91. 33 KÁLDY-NAGY 1982. KÁLDY-NAGY 2000. ENGEL 1996. KTM LEX. 1996., és az említett kötetek térképmellékletei. 34 PÁLÓCZI HORVÁTH 1986. 155. 35 BLAZOVICH 1985. 111-114.