Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

va, vagy a településektől távol álltak. Elhelyezkedésükben tehát semmiféle rendszer nem figyelhető meg, a gazdasági szükség hozta létre és szüntette meg őket.

22 Jankóvich B. Dénes az egykori szarvasi járásban a 489 lelőhely közül 109-et tart szállás jellegűnek, 55-öt (27 Árpád-kori és 28 Árpád-kori előzményre épült későközépkori) pedig faluszerűnek.

23 Eme szemlélettel tekintve a Hódmezővásárhely határában mintegy 15 km-es sugarú kör területén Galántha Márta, Vályi Katalin és társaik által feltárt 66 Árpád-kori telephely nyomot találunk. Megállapíthatjuk, hogy azokból 18 a faluhely, a többi érpartokon sorakozó, vagy faluk körül illetve azoktól távol álló falumagokkal, szállásokkal valamint laza szerkezetű falvakkal azonosítható.

24 Hasonló eredményre jutott Kovalovszki Júlia, akinek eredményeit Szabó István és Maksay Ferenc is figyelembe vették máig alapvető, általunk már többször idézett településtörténeti műveikben, Szentes határának, majd Orosháza környékének kutatása során.

25 A fentieket erősítik meg Horváth Ferenc eredményei. Makó északkeleti határában a Szárazér és a Királyhegyesi ér mellett térképe szerint füzérszerűen álltak a települések. A nagyon részletes, egy km léptékű térképén nagyon jól látszik a laza elrendezés. Egy km-en belül több telephely található. A kora középkortól a késő középkorig fennálló települések azonban nagyobb távolságra helyezkedtek el egymástól. Ezek között kell keresnünk a faluszerű földműves telepeket. A többi állandó és ideiglenes állattenyésztő falunak vagy szállásnak nevezhető, amelyek lakói jóval mobilisabb életet éltek a földművelőknél. A térképen jól láthatók az érpartoktól távolabb lévő telepek is. Számuk jóval kevesebb mint a vizek mellettieké. A térképről az is kitűnik, hogy az egykori vizenyős és szikes helyeken semmiféle telepnyom nem található. Itt 10 km-nél is nagyobb távolságot kellett megtennie annak, aki lakott helyhez szeretett volna érkezni. E vidéken ma is egymástól távol, az átlagosnál ritkábban találhatók a falvak, majorságok és tanyák.

26 Bár Szekeres László fő feladatául a régészeti lelőhelyek és az okleveles adatok egybevetését és azonosítását tekintette feladatául Északkelet-Bácska középkori településeiről írott munkájában, mégis kitűnik belőle az erek (Körös-, Csík-, Bács-, a Mosztonga- és a Vajas-ér) melletti településlánc valamint az állandó és ideiglenes települések sora.

27 Az Árpád-kori településszerkezet nem egységes voltára hívja fel a figyelmet Gyula és Szabadkígyós határában végzett régészeti feltárása nyomán Szatmári Im28 re is. A 13-14. században lejátszódott gazdasági és társadalmi változások, amelyek nyomán kialakult a telekrendszer és az egységes jogi helyzetű jobbágyi osztály, jelentős átalakulást hoztak a településstruktúrában. A meghatározott és állandó nagyságú faluhatáron belül nem mozogtak már a települések. Kialakult a jobbágytelek belső és külső részre tagolódó rendszere, amely a faluhatár különböző egységekre osztásával 22 JANKOVICHB. 1985. 283-292. 23 Uo. 24 HMV története I. 167-276. 25 KOVALOVSZKI 1965. 175-203. 26 HORVÁTH, KÉZIRAT. 27 SZEKERES 1983. és térképmelléklet. 28 SZATMÁRI 1996. 354.