Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

déken is előfordul, amint a Szabadkától dél-nyugatra állott Tavankút vagy Mélykút neve mutatja. A folyók menti települések elrendeződésében megfigyelhető, hogy az Alföld északkeleti részén, ahol a folyók még kisebbek, a nagyobb és kisebb települések egyaránt a folyók mellett helyezkednek el. A Bihar és Szatmár megyék településtörténetét feldolgozó Jakó Zsigmond és Maksay Ferenc által készített térképmellékletek bizonyítják ezt.

17 Az Alföld déli részén, ahol a folyók nagyobb vízhozamúvá váltak, az árterek magaslatain a hely szűke miatt csak kisebb települések alakultak ki. Hódmezővásárhely, Makó és mások távolabb feküdtek a főfolyótól. Kevés az olyan nagyobb hely, mint Becse, Csongrád, Szeged és Szolnok, amelyeknek az ártérből kiemelkedő bőséges hely állt rendelkezésükre a lakóterület kiterjesztéséhez. A Duna mellett is hasonló a helyzet, Bács a Mosztonga mellett, Baja a Sugovica partján feküdt. Kevés az olyan nagy folyó menti hely mint Pest vagy Futak. Karcagnak a vízszabályozások előtti vízrajzát rekonstruáló Györffy István megállapította, hogy a régi halmok és telepek az árterület szélén helyezkednek el, távolabb estek a főfolyótól.

18 Amíg a löszös vidékeken a táj képét a folyók és erek mellett húzódó településfüzérek jellemzik, addig a homokos vidéken ettől eltérő formát találunk. E vidékeken, akár a Nyírségre, vagy más tájakra gondolunk, kevés a folyó. A települések így az állóvizek, a tavak mellett keletkeztek. Az említett Szentkirály a Gömöri lapos melletti dombon terült el, ahonnan a falu lakói a vizet nyerték.

19 A Szegedtől délnyugatra fekvő Ásotthalom régészeti terepbejárásakor hasonló helyzetet láthatunk. A lelőhelyek a Bogárzó nevű legelőt veszik körbe, amelynek helyén a középkorban vízállásos terület volt. Az egykori tó helyén a magasabb pontokon ugyancsak lelőhelyeket találtak, amelyek ideiglenesen használt lakóhelyek emlékét hagyományozták az utókorra. Az egykori falu házai szinte körbe vették a tavacskát, a lakók csónakon, száraz időben pedig gyalogosan érhették el a tó szárazulatain emelt épületeiket.

20 Az Alföld települései már az Árpád-korban több arcúak voltak. Vizsgálatukban az utóbbi évtizedekben a régészeti ásatások hoztak új eredményeket, mintegy megerősítve a korábbi feltételezéseket. Már Maksay Ferenc írt arról, hogy a honfoglalók szállásai a régészeti feltárások alapján mintegy 200-300 méter szélességben és 400-600 méter hosszúságban nyúltak el, és a házak egymástól távolabb álltak, ami laza szerkezetű jelleget adott a településeknek.

21 Ezek a folyók, tavak és erek mellett a földhátak nyomvonalát követő, laza szerkezetű települések a későbbiek során végig fennmaradtak az állattartó népesség településeiként. Mellettük megjelentek a tömörebb szerkezetű faluszerű települések, amelyek legtöbbje a középkor során fennmaradt, sőt nem egy közülük mezővárossá fejlődött. Az állandó települések mellett, amelyek sorában a szétköltöző nemzetségek földművelő szolgatelepeit is számba vesszük, az ideiglenes nyári szállások, pásztor szállások, jobbára egyedül álló építmények rétegét sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ezek az érpartokon elnyúlva vagy egy-egy falu körül szétszór17 JAKÓ 1940. MAKSAY 1940. és térképmellékletek. 18 GYÖRFFY I. 1942. 47. 19 PÁLÓCZI HORVÁTH 57-58. PÁLÓCZI HORVÁTH 1986. 152. 20 BÁLINT M. 1998. 39-50. 21 MAKSAY 1971. 32-33.