Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

zátonyok, átanyok, öntések, döngelék, maiátok, az ártérből kiemelkedő göröndök, dörmők, dorombok és porongok."

41 A Duna, mióta emberi civilizációk élnek partjai mellett, azokat összekötő nagy országút az ártere mentén kialakult településlánccal. Petrus Ransanus: A magyarok története című művében külön fejezetet szentelt a Duna mente leírására: A Duna folyó leírása, s a mellette, a forrása és torkolata között található híres városok és mezővárosok felsorolása címmel. Az alföldiek közül Pest, Baja, Bodrog, Apáti, Bátmonostor és Futak, másutt Bács szerepelnek mint jeles helyek. "

42 A Duna szállítja el az Alföld vizeit, a táj főfolyója pedig a Tisza, amelynek Szolnokig tulajdonképpen völgye nincs is. Hatalmas kanyarokkal és 10-től 20 kilométerig terjedő árteret kialakítva kereste útját a szabályozások előtt torkolatáig. Közel 2 millió hektárnyi ártere felfogta és ellaposította áradásait, amelyek idején sem emelkedett meg vízszintje néhány deciméternél magasabbra.

43 Árterének hátságai, dűnéi kisebb emberi telepek létesítésére nyújtottak lehetőséget, a nagyobb helyek Szolnok, Csongrád, Szeged és Zenta kivételével azonban távolabb — általában valamilyen kisebb ér vagy tó partján — feküdtek a főfolyótól. A Tisza éltetője volt az Alföldnek, de addig, amíg nem szorították gátak közé, korlátját is jelentette a fejlődésnek. A partjai mellett élőket széles, sokszor átjárhatatlan ártere inkább elválasztotta mint összekötötte. Jobboldali mellékfolyói közül igazán alföldi jellegű a jelentős kanyarokkal feléje haladó Bodrog. A Hernád, a Sajó valamint az Eger majd a Tárna, a Galga és a Tápió vizét összegyűjtő Zagyva után több mellékfolyója jobb oldalán nincs, néhány időszakos vízfolyás, ér, mint a Körös-, Bács-, és Csík-ér szakad bele torkolatáig. Bal oldalról jelentősebb folyók táplálják. A Krasznát is felvevő Szamos Vásárosnaménynál torkoll. A Berettyó vizét is magába fogadó három Körös vízrendszere Bulla Béla találó kifejezésével ágas bogas fa koronájához hasonló. Hatalmas ártéri területeit a szilaj állattartás üzemhelyeiként hasznosították a középkorban. A Maros és fattyúmedrei törmelékkúpján futnak végig. Miután jól bevágódtak, kisebb ártereket jártak be. A sebes folyású Maros azonban nem egyszer változtatta árterén belül a főmedrét, aminek következtében településeket mint például Alvelnököt és Ajtonymonostorát tüntetett el.

44 A Temesköz két jelentősebb folyójaként a Begát és a Temest említhetjük, amelyek ugyancsak széles árteret kialakítva tartottak a Duna felé.

45 A középkorban létezett, azóta lecsapolt, a törmelékkúpok között elhelyezkedő és azok által elzárt mocsarak közül a Szernye, a Szenna és a Blattá mocsarak észak-keleten helyezkedtek el. A Sárrét és az Ecsedi-láp az Erdélyi-Szigethegység előterében, míg az Alibunári és Illancsi mocsarak a Temesközben terpeszkedtek.

46 Őket átalakítani, lecsapolni a középkor embere szerény technikai eszközeivel és szervezési lehetőségeivel meg sem próbálhatta éppen úgy, ahogyan a fő folyók medrét sem volt képes megváltoztatni. 41 KŐHEGYI 1989. 12. 42 RANSANUS 1985. 81., 83. 43 BULLA-MENDÖL 1947. 220. 44 KTM LEX. 1996. 34-35. MAKÓ 1993. 164. 45 Minderre ld. BULLA-MENDÖL 1947. 221-222. 46 BULLA-MENDÖL 1947.