Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

ám megindult feltöltődése a hegyek felől, amely hosszú ideig tartott a medence folyamatos süllyedése miatt. Végül a tó feltöltődése a pliocén kor végére (5,5-2,5 millió éve) befejeződött, és az Alföld akkumulációs hordalékkúp síksággá alakult. Kiformálódott vízhálózata is, amely azonban jelentősen különbözött a maitól.

3 A földtörténeti negyedkorban, a holocénban az éghajlati tényezők közül a szél munkája és az antropogén erők továbbá a növényzet mellett a folyók építő munkája döntő befolyást gyakorolt az Alföld felszínére. Mivel a medence egyes területei kisebbnagyobb mértékben tovább süllyedtek, a folyók hordalékuk lerakása által nagy hordalékkúpokát alakítottak ki. A lerakott homokos, kavicsos réteg jó vízáteresztő képességével lehetővé teszi máig a hegységek felől érkező vizek felszín alatti áramlását a medence belseje felé és a talajvíz felszín közeli elhelyezkedését, amely a viszonylag csapadékszegény területen az itt élő ember és a növényzet számára sok esetben pótolja az elmaradó vízutánpótlást. Korszakunkban ez tette lehetővé, hogy a felszíni vízfolyásoktól távolabb egy-egy föld alatt húzódó érbe találva bővizű kutat ássanak, illetve a hátságokon, löszpuszta réteken csordogáló erek alját kimélyítve vizet nyerjenek. Az Alföldre érkező folyók közül nyugaton az Os-Sárvíz a hordalékkúpját a Mezőföld felől egészen a Bácskáig terjesztette. A Duna ekkor ugyanis a visegrádi kaputól a mai Szeged irányába folyt. A Duna hatalmas hordalékkúpjának csúcsa a Pesti-síkságon helyezkedik el, és Kecskemét vidékén át Csongrád majd Szeged irányába tart, ott ellaposodva átnyúlik a Tisza mai vonalán. Mivel a hordalékkúpba a Tisza mélyen bevágta medrét, ez lehetővé tette a város közvetlen Tisza-partra építését. A Bánátban ugyancsak a Duna hordalékkúpján helyezkedik el a Duna és Temes folyók, az egykori Alibunári- valamint az Illancsi-mocsár területe között fekvő Deliblat, középkori nevén Makszond homokpuszta. Az Északi-Középhegységből a Zagyvától a Hernádig lefutó folyók a Nagykunság területére benyúló és a Tisza vonalán átérő hordalékkúpot emeltek. Észak-keleten a Tapolytól a Krasznáig a Kárpátokból kiinduló folyók, továbbá a Tisza és a Szamos kiterjedt hordalékkúpot halmoztak fel, amely ugyancsak messze behatolt az Alföld belsejébe. A Berettyó és a Körösök szintén sok hordalékot raktak le, ám a terület erős süllyedése miatt a folyami kúpok meglehetősen alacsonyak maradtak. A Maros hordalékkúpja a Körösök vidékétől az Arankától délre fekvő területekig nyúlt el, alatta pedig a Bega és a Temes építették hordalékkúpjukat. A folyók a hegyekből kilépve és a síkságra érve lerakták durva szemű üledéküket, távolabbra a finomabb szemcséjű homokot, az iszapot és az agyagot szállították. Ez idő tájt a folyók bekalandozták hordalékkúpjukat. Vándorlásuk emlékét őrzi a sok elhagyott meder és fattyúág, mint a Maros esetében a Veker és Kórógy erek árka valamint a Szárazér, a folyótól délre pedig az Aranka medre. Amikor a folyó irányt változtatott, bejárta hordalékkúpja jelentős részét. A hordalékkúpok mellett azon helyeken, ahol a süllyedés nagyobb mértékű volt, mocsaras területek (pl. Ecsedi-láp, Alibunári-, Illancsi-mocsarak) alakultak ki.

4 3 BULLA-MENDÖL 1947. 210-251. BORSY 1996. 5. 4 MlLOJEVlC 1949. Passim. BULLA 1962. 46-57. PÉCSI 1961. 18-34. 165-293. Passim. PÉCSI 1969. 27-325. Passim. BORSY 1996. 5-8.