Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

A würm jégkorszak elején (70 000 évvel ezelőtt) új korszak indult a folyók életében. Megkezdődött bevágódásuk hordalékkúpjukba, amelynek következtében megszűnt vándorlásuk, medrüket a továbbiakban csak árterükön belül változtatták. A Duna fokozatosan délre vándorolt, és a korszak végére 20-30 km széles völgy síkot képezve kialakította mai medervonalát. Hordalékkúpjának formálásában a továbbiakban a szél munkája játszott jelentős szerepet. Ugyanekkor a Tisza és a Szamos is elhagyta folyásirányát, és a Nyírségből a mai Ér völgyébe tért át, majd 20-22 000 éve a Bodrogköz, a Beregi-síkság és a Szatmárisíkság északi részének süllyedésével az utóbbi kettő érintésével a Bodrogközbe vette irányát, ám innen a tokaji kaput elhagyva még nem a mai útján haladt, hanem dél felé fordult. A Hajdúhát mellett kanyarogva dél majd délnyugat felé vette útját. Ezen mozgás következtében a Nyírség területe folyóktól mentessé vált. Tehát egyrészről kialakultak az Alföld alapformái, másrészről megindult a folyók bevágódása hordalékkúpjukba, ami azt jelentette, hogy a továbbiakban csak árterükön belül változtatták medrüket. A würm korszak utolsó szakaszában bekövetkező lehűlés nyomán viszont a gyér növényzet nem tudta megkötni a homokot, és a szél hatására elindult a futóhomok mozgása, amely a magasabb helyeken, ahol nem képződött löszös takaró, a későglaciális időszak végéig tarthatott, miközben ugyancsak a szél munkája nyomán a hulló porból egyes magasabb helyeken és az ártereken jelentős löszmennyiség rakódott le. A holocén korban, 10 200-tól napjainkig a természeti erők hatására az Alföld domborzati képében gyökeres változás nem következett be, átalakítást e korban az ember hajtott végre környezete képén, amelynek java része az általunk tárgyalt korszak után következett be. Ezen korban jelent meg viszont az a növénytakaró, amely az intenzív földművelés megjelenéséig jellemezte a tájegységet, amely korábban a steppe-, majd az erdős steppe és az erdős övezet része lett. Ez utóbbi alakításába az ember már beavatkozott környezetalakító munkájával.

5 Az általunk tárgyalt időszakra az Alföld alábbi domborzati típusai alakultak ki: medence-peremi hordalékkúp-síkság (Pesti-síkság, az Északi-Középhegység déli előtere), futóhomokkal borított hordalékkúp-síkságok (A Duna-Tisza közötti homokos hátság, amely Homok, Homokság néven a középkori forrásokban is előfordul;

6 a Nyírség, amelynek neve ugyancsak középkori eredetű;

7 továbbá a már említett Delibláti homokpuszta, amelyet a kortársak Makszond-nak, vagy Makszond homokjának neveztek.

8

). A lösszel, löszös köpennyel fedett homokbuckás hordalékkúp-síkság a Duna-Tisza köze délnyugati része, az Észak-Hajdúhát és a Nagykunság északi fele. A magasabb fekvésű lösszel fedett síkságok sorába tartozik a Hajdúhát valamint a Telecska, amelynek keleti része a Zenta és Ada között húzódó Orompartok, déli pedig a Duna árterébe futó lejtője. Eme tájformának a Tisza bal oldalára szakadt része a Titeli plató.

9 5 BORSY 1996. 8-15. 6 KÓSA-FILEP 1978. 118. KMTL 266. 7 KMTL 498. 8 ÁMF III. 306. 9 BULLA-MENDÖL 1947. BUKUROV é. n. 5-39. FÁBRI 1965. BUKUROV 1975. 43. GYÖRE-TOMlC 1982. 12-54.