Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

főképp városok hierarchikus térbeli rendjének a vizsgálatát Városok, mezővárosok és központi helyek az Alföldön és az Alföld szélén című nagy ívű tanulmányában. Kötetünkben bizonyítani kívántuk, hogy a városok nemcsak centrális hely szerepüket kijelölő mutatóikban, hanem jogi helyzetüket tekintve is hasonlóak voltak az ország más területén elhelyezkedő településekhez. Témánk időhatáraként a 14-16. századot jelöltük ki. Kezdő időpontként azért a 14. századot, mert az alföldi városokról a korábbi időszakból alig maradtak fenn értékelhető, biztonsággal a történeti folyamatokba illeszthető adatok, másrészt a 14. század második felében indult meg az alföldi városok kifejlődésének és felemelkedésének az a folyamata, amely a 15. század második és a 16. század első harmadában érte el csúcspontját, amint ezt más tudósok (Kubinyi András, Szakály Ferenc) ugyancsak megállapították. Bár a török hódítás derékba törte e virágzó kort, a hatalomváltás ellenére az alföldi falvak és városok élete a 15 éves háború időszakáig, a 16. század végéig folyamatos volt. Ez indokolta, hogy vizsgálódásaink időhatárát a század végéig terjesszük ki. II. A kijelölt téma elkészítéséhez és a kitűzött célok megvalósításához felhasznált források közül mindenekelőtt az okleveles anyagot említjük. A sok száz — kiadott és kiadatlan — oklevél tanulmányozása közepette arra jöttünk rá, hogy még a nagyon ismertekben is maradtak olyan adatok, amelyekre nem figyelt fel a kutatás, illetve nem hasznosította őket. Talán legjellemzőbb példaként említenénk a tihanyi alapítólevelet, amelyben megtaláltuk a kert, azaz mezei kert fogalmat, amely mutatja a rideg állattartás ősi jellegét és az Alföldön túl dunántúli elterjedtségét. Különböző korok kutatói más és más szempontok szerint közelítenek a forrásokhoz, ezért azok kimeríthetetleneknek látszanak számukra. Munkánkhoz nagy segítséget nyújtott Veress Endre gyulai oklevéltára, valamint Szeged jól feltárt okleveles forrásanyaga (Reizner, Érszegi). A városi oklevéltárak száma csekély, kiadásukra általában már nem jutott pénz, ám számos monográfia közöl néhány fontos, a város történetére vonatkozó oklevelet tartalmaz. A városi oklevéltárak hiánya miatt a nagy oklevéltárak mellett a családi oklevéltárakat forgattam haszonnal. Belőlük és a kiadatlanok közül még számos alapvető adat előkerülhet. A városok történetének, belső életének tanulmányozásához elengedhetetlenül szükséges a jogtörténeti mellett néprajzi, társadalomtörténeti és egyéb adatokat tartalmazó városi jogkönyvek és a tárnoki jog ismerete. A munka közben éppen ezért Schmidt Józseffel elkészítettük a Budai jogkönyv magyar nyelvű kiadását. A városi jegyzőkönyvek közül a korszakból a debreceni maradt fenn 1547-től. Adatai felhasználását elősegítette a belőle készült hatalmas regesztagyűjtemény. A török adóösszeírások, a defterek demográfiai, nemzetiségi és gazdasági témájú kutatásokhoz közismerten felhasználhatók. Jól lehet azonban őket hasznosítani a várostörténetben is, különösen a városi alaprajzok vizsgálatakor. A 16. századi defterek a születésüket megelőző