Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

EREDMÉNYEK r. Mivel a várostörténet ezerarcú, egy teljes kutatói életpálya sem elegendő arra, hogy a városok, jelen esetben a középkori alföldi városok történetének minden területét feltárja. Disszertációnk éppen ezért mintegy másfél évtized céltudatos vizsgálatainak eredményeként az alföldi városok történetének egy-egy fejezetét tárta fel az általános település- és várostörténet nemzetközi és hazai eredményeit felhasználva a rendelkezésre álló források alapján. Egy-egy vidék, tájegység, illetve ország településhálózata és benne a városhálózat az illető tér hangsúlyos és hangsúlytalan pontjainak elrendeződése. A vele kapcsolatos legfontosabb kérdések egyike: melyek azok a rendező elvek és okok, amelyek nyomán illetve következményeként az illető struktúrák kialakulnak. Úgy véljük: az emberi tényezők: a közlekedés, a gazdaság, a társadalom és benne az egyes emberek és embercsoportok, valamint kultúrájuk mellett fontosak a természetföldrajzi és éghajlati körülmények, amelyek alapfeltételeit nyújtják az otthonos emberi élet kialakításának. Éppen ezért indítottuk vizsgálatainkat a természetföldrajzi kép bemutatásával, és jutottunk el az útviszonyok, a településhálózat, valamint a nemzetiségi kép továbbá az egyik legfontosabb gazdasági ág, a nagyállattartás általunk fontosnak tekintett elemeinek kutatása után a városok jogi helyzetének, jogrendjének bemutatásához. A városi jog különböző rétegeit tárta fel a tudomány, szabályait, valamint a szokásjogban gyökerező artikulusait a korabeli jogkönyvekben gyűjtötték össze, a jogeseteket pedig oklevelek sokasága és városi jegyzőkönyvek hagyományozták ránk. Ezekből rekonstruálhatók azok a jogi keretek, amelyek meghatározták az adott kor emberének magán-, közösségi- és társadalmi életét. E viszonyok vizsgálatát azért tartottuk fontosnak, mert a középkorban a polgári eszmékben gyökerező jogegyenlőséggel szemben a nyíltan hirdetett jogegyenlőtlenség állapota állt fenn. Különösen érdekeltek bennünket a valódi városok és a mezővárosok lakói valamint közösségei jogi helyzetének azonos és különböző elemei. Vizsgálódásunk területéül az Alföldet, a Kárpát-medence síkvidéki, 100 ezer km

2 nagyságú területét választottuk nemcsak azért, mert jobbára homogén földrajzi viszonyok jellemzik, hanem azért is, mert bár az utóbbi időkben örvendetesen szép eredményeket hoztak az e tájékról szóló tanulmányok és monográfiák, számos megválaszolatlan kérdés maradt a kutatás számára. Az Alföld a középkori Magyarország más tájegységeihez mérten ritkább településszerkezetű tájegység és városhiányos övezet volt. A forrásokhoz közel hajolva kerestük e jelenség okát, továbbá azt: a valódi, a királyi szabad városok (Pest, Szeged) mellett hogyan látták el a városi feladatot a térség földesúri városai, az oppidumok. Milyen jogrend alakult ki bennük, mik voltak jellemző vonásaik? Miben hasonlítottak, illetve különböztek az ország más területein fekvő városoktól? A munkát lehetővé tette, hogy Kubinyi András elvégezte az alföldi centrális helyek,