Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
ítéletfajtaként. 89 A nyelvváltsági ítélet korszakunkban többnyire pénzbüntetést jelentett, ami meglehetősen nagy összeggel járt. Nagy Balázst Csinger András kocsisa ellenében a szitkok miatt 1555-ben 10 márkára ítélték. Ugyanígy járt 1572-ben Borégető András, aki Szabó Mihály özvegyét, „égett boráros asszonyt ocsmány és gonosz szavakkal illette." Jóllehet fogott bírák közbenjöttével egyezségre jutottak, és András az asszonyt a tanács előtt kiengesztelte, és bocsánatot nyert, továbbá 100 forint kötés alatt megfogadta, hogy soha hasonló szavakat nem mond, mégis a bíró számára 10 márkában marasztalták el nyelvváltság ítéletével sújtva. 90 Hajdú Ferenc özvegyét, Katalin asszonyt Szepetneki Deák Balázzsal szemben 1571-ben ugyancsak nyelvváltságra ítélték. A bejegyzés érdekessége az, hogy korabeli magyarsággal jegyezték le Hajdúné becsmérlő szavait. 91 Kálvin hitének terjedése együtt járt az erkölcsök szigorodásával. A nyelvváltságra ítéltek számára, ha ugyanazon bűnbe esnek vissza, beígérték nyelvük kivágását a pénzbeli megváltás teljes kizárásával. Bőrgyűjtő Kelemen 1573-ban Nagy Bálint tisztessége ellen szólt, bár azt kiengesztelte, és fogott bírák közbenjárására bocsánatot nyert, mégis beígérték neki nyelvének kivágását, ha az eset még egyszer előfordul. 92 Ugyanebben az évben Bársony János özvegyének is ugyanezt a büntetést helyezték kilátásba, ha újra sértegetni próbálja Fillér Piroskát és Kovács Imrénét. 93 A pénzbüntetést és a pénzbírságokat a nemesi bíróságokhoz hasonlóan a városiak is alkalmazták. Az összegből két részt a bíró, egyet pedig a másik peres fél kapott a debreceni példák szerint. 94 A bírságok efféle elosztása régi szokás lehetett, mert 1555ben úgy határozott a tanács, hogy a pereskedők kiengesztelő bírságait úgy intézzék, ahogyan a régieknél volt, továbbá a főbíró az esküdtekkel hasonló bírságokat hajtson be azoktól, akik a törvénykezés útján keresik igazukat. 95 A statútumszerű bejegyzésből a régi szokásokra való hivatkozás mellett az is kiderül, hogy az esküdtek részesültek a bírságokból és illetékekből, amelyeket a felekre kiróttak. A különböző illetékekre és büntetésekre vonatkozóan számos adatot találtunk. Például aki jogtalanul vagy igaztalanul kezdett pert, vagy visszalépett attól, azt büntették. 96 1572-ben Konc Pál és Deák Ambrus jogvitájában az utóbbi csalárdnak mondta a felperest, és mivel állítását nem tudta bizonyítani, 40 forint bírságot kellett fizetnie, 20-at pedig külön a bírónak. 97 89 DVMJ 1555-1556. 628/7. 1571. 196/1. 1572. 223/2., 245/3. sz. 1573. 355/4., 419/1. sz. 90 DVMJ 1555-1556. 628/7. 1572. 245/3. sz. 91 DVMJ 1571. 196/1. sz. 92 DVMJ 1573. 355/4. sz. 93 DVMJ 1573. 419/1. sz. 94 HAJNIK 1989. 443. DVMJ 1565-1566. 99/1. 1568-1569. 301/1. 1570. 11/2. 1572. 237/2. 1573. 405/5. 95 DVMJ 1555-1556. 607/7. sz. 96 DVMJ 1565-1566. 99/1. 1568-1569. 301/1. 1570. 11/2. sz. 97 DVMJ 1572. 237/2. sz.
