Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

A bűnvádi eljárás elemei A középkori Európában, benne Magyarországon és az alföldi városokban a magánjogi és büntető peres eljárás nem rendelkezett külön szabályokkal és mindkét ügyfajtát ugyanazok a bíróságok tárgyalták. A városokban a bíró és az esküdtek ítélkeztek a bűnbe esettek felett. Előfordult, hogy a szenátus vagy a szenátorok is beavatkoztak egy-egy bűnügybe. A perbehívás esetében mégis annyi különbséget fedezhetünk fel a két eljárás között, hogy amíg a vagyonjogi ügyekben a felperes indítja az eljárást, addig a bűnügyek esetében — úgy tűnik — ezt a közösség illetve annak képviselői is megtehetik. A tárgyalást a szóbeliség és a közvetlen forma jellemezte, eltérés természetesen az ítéletfajtákban volt. A nyilvános megszégyenítés, a testi fenyítés eseteire és halálos ítéletre találunk példákat. Nem egy esetben azonban mint első bűnbe eső a tettes megmenekült a súlyos ítélettől fogadalmat téve, hogy az eset vele többször nem fordul elő. Találtunk példát a kiengesztelésre és a pénzbeli megváltásra is. Mindezek részletes felsorolását találjuk Koncz Ákosnak Debrecen város régi büntetőjogáról készített tanulmányában.

98 A bűnesetek közül számuk szerint a paráznaság és házasságtörés különböző esetei vezették a jegyzőkönyv adatai szerint a listát. Főképp az 1560-as évek közepétől újra induló jegyzőkönyvekben szaporodott a számuk, aminek több oka lehetséges. Vagy a század közepén dúló harcok során, amelyek a várost érintették, lazultak meg az erkölcsök, vagy a reformáció szellemiségével együtt járó erkölcsi szigorodás, puritanizmus és a vele járó prüdéria váltotta ki az efféle esetek szaporodását, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a bűnügyeket is kezdték gondosan bevezetni a jegyzőkönyvbe. 1567 és 1573 között tízen felül volt csak azon esetek száma, amelyekben az efféle bűnben forgolódóknak fejvesztést helyeznek kilátásba, ha vétkezvén újból rajtakapják őket.

99 Egy részüknek azonban a pellengérre állítást és a megvesszőzést így is el kellett szenvednie. így járt 1567-ben Nyírő János özvegye, aki a legényéhez ment feleségül, ám még a házasság előtt az ágyban meztelenül találták őket. Mindketten a fenti büntetést kapták. Az esetet egyik sem hánytorgathatta fel a másiknak, illetve házasságot sem törhettek fejvesztés terhe nélkül a későbbiekben — szólt az ítélet.

100 Csanó Antal és Zavaros Miklós Nádudvarról valamint a gyöngyösi Németné Nyírő Katalin ugyanígy jártak 1568-ban.

101 Polgár Ambrus szolgáját, Györgyöt és Szántó János Balázs nevű fiát Hegedűs Katalinnal, a „kurvájukkal" ugyanabban az évben a mezőn elfogták, a pellengér alatt jól megvesszőzték és megbüntették őket, továbbá beígérték nekik, ha a paráznaság ilyen bűnében találnák újra őket, minden törvény nélkül fővesztés büntetése alá kötelesek menni.

102 Nem sok esetben, de előfordult a kilátásba helyezett büntetés, a fejvesztés végrehajtása is. Borbély Benedeket a házasságtörő asszonnyal együtt 1567-ben a vesztőhe98 KONCHÁZI KONCZ 1913. 99 DVMJ 1567-1568. 191/3. 1568-1569. 244/1., 252/10. 1570. 23/5. 1571. 118/4., 136/1., 139/3., 164/4. 1572. 263/3. 1573. 387/1. sz. 100 DVMJ 1567-1568. 193/3. sz. 101 DVMJ 1568-1569. 252/10. sz. 102 Uo. 244/1.